Ebben a cikkben azt a félreértést fogod megismerni, ami az egyik legtöbb frusztrációt, megfelelési kényszert, félelmet és feszültséget kelti – és nem is tudunk róla, hogy ezt csináljuk. Legyél akár férfi, akár nő, ez a gondolati váltás segíteni fog téged, hogy jobban érezd magad az ismerkedésben és a randizásban, és jobb kapcsolatokat alakíthass ki.
A kettősség
def: Kettősség (dualitás) – ellentétes eset, két fogalom közti szembenállóság vagy két különböző nézőpontja valaminek.
Más példák a polaritásra: hideg-meleg, nappal-éjszaka, férfi-nő, jó-rossz, világos-sötét.
Onnantól kezdve, hogy a kettősség megjelenik, elkezdünk ítélkezni magunkról és a másikról. Minél többet ítélkezünk, annál frusztráltabbak leszünk, annál kevésbé fogjuk magunkat adni, és annál inkább eltávolodunk más emberektől.
A randizásban az egyik legerősebb kettősség: megszereztem vagy elutasított.
A visszautasítás az a fogalom, ami kerékbe töri a teljességben való gondolkodást és a flowt. Ha egy randira mész, a siker az „pacsikkal” és hátba veregetésekkel jár a haveroktól, a kudarc pedig „visszautasítással” és együttérző vigasztalással. Összességében, ha megszerzed, amit akarsz a másik féltől, nyersz, ha nem, veszítesz, és erre a környezeted is rátesz egy lapáttal.
Minden interakció, ami egy lány és fiú közt történik, nyomás alá kerül a győztes-vesztes gondolkodásmód miatt.
Szóval innentől kezdve elkezdjük bírálni a tetteinket. Azt értékeljük, ha bajnokok vagyunk és megfektetünk valakit, és elítéljük magunkat, ha ez nem sikerül. Ha nem jött össze, akkor valami baj van velünk, rosszat csináltunk, másnak kell lenni.
A csajozási közösségekben ez a társadalomnak való megfelelési kényszer úgy jön ki, hogy már nem a lánynak akar megfelelni az illető, hanem a közösség által elfogadott elveknek: akkor vagy értékes, ha megfektettél n db gyönyörű lányt.
Ezzel megteremtettük a büntetést saját magunk számára, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, és ettől folyamatosan növekszik bennünk a félelem, hogy mi fog történni legközelebb.
Ez történik akkor, amikor félsz odamenni valakihez.
A végén pedig teljesen beleragadunk ebbe a mérgező közegbe, és mindezt azért, mert elfogadjuk az alapelveket, amikre támaszkodik ez a paradigma (a csajozási közösség, társadalom, stb.).
Vegyük például a patkányokat a laborkísérlet során. A viselkedésüket áramütéssel vagy más „büntetésekkel” befolyásolják. Két lehetséges út közül választhat a patkány.
Ha a rossz utat választja, mindig áramütés éri, és ezt addig csinálják, amíg végül egyáltalán nem fog arra menni, annak ellenére sem, hogy a sokkoló berendezést már nem működtetik. Az elméjüket újraprogramozták.
Mi nem kapunk áramütéseket, de az, ahogy a fejünkben saját magunkat bíráljuk és büntetjük, ugyanilyen hatást vált ki érzelmileg.
A „visszautasítás” fogalma teremti meg a kettősséget
Ezt az okozza, hogy ragaszkodunk egy hamis fogalomhoz, a „visszautasításhoz”. Ezek a rendszeres büntetések ugyanazt váltják ki a pszichénkből, mint a patkányoknak az áramütés. Mivel annyira fáj ilyenkor a visszautasítás, hogy randiguruk, csajozásoktatók véleményéhez folyamodunk, hogy megoldjuk a fájdalmat. Ennek eredményeként felveszünk további programozott viselkedés mintákat…
Az erre épülő csajozási ipar a világban
“Próbáltál már felszedni egy csajt, aztán mégse jött össze? Fájt, igaz?
Nem probléma, keress egy jobb csajozásoktató céget, hogy garantáltan a győztes csapatban legyél legközelebb! Csak add meg a bankkártya adataid itt, és tanuld meg, hogyan csajozz úgy, hogy sose legyél visszautasítva!”
Rengetegen küzdenek a ’visszautasítással’, és ezért még erősebben próbálják irányítani a helyzetet, több anyagot tanulnak csajozásról, mesterei lesznek a csábító testbeszédnek, beszélgetés technikákat használnak – mindent, amit csak meg tudnak tenni!
Néhányan még odáig is elmennek, hogy NLP-t és hipnózist is bevetnek, hogy kikényszerítsék a győzelmet; pl. testbeszéd tükrözés és ijesztő hipnózisos tudatalatti technikákkal.
Mások azt állítják, hogy legyél újra és újra elutasítva, aztán elnyered a jutalmad; szóval arra biztatnak, hogy ismételgesd addig, ameddig érzéketlenné válsz ezzel a fájdalommal szemben. További bevett szokás, hogy csinálj idióta szociális szabadság gyakorlatokat (égesd be magad), és ha jön a laboratóriumi áramütés (az, hogy hülyének néznek), a bohóc álarc azt teljesen felfogja, és a valódi, sérülékeny énedet megvédi.
A szükségtelen fájdalom 2 oka
Ahogy harcolunk a ’visszautasítás’ fogalma ellen, beleragadunk a “győztes-vesztes” hozzáállásba.
- Amikor arra összpontosítunk, amit nem szeretnénk, hogy megtörténjen, egyrészről azzal a rezgéssel vagyunk összhangban, amit nem akarunk. Aminek ellenállsz, az megerősödik.
- Amikor úgy megyünk bele egy helyzetbe, hogy elvárásunk van a kimenetelre vonatkozóan (győzni akarunk, megszerezni számot, stb.), akkor egyből megteremtjük a lehetőségét annak, hogy megtörténik az elutasítás.
Így szükségtelenül bevonzzuk a szenvedést.
A kulcs, hogy lépjünk túl a “megszereztem – elutasított” kettősségen
Az elutasítás fogalma az egyik, ami fenntartja a folyamatos bizonyítási kényszert.
Az elutasítás akkor történhet meg, ha van egy célod, amihez ragaszkodsz, mert bizonyítani akarsz. Onnantól kezdve, hogy bizonyítani akarsz, a másik fél csak egy eszköz lesz a te célod eléréséhez.
A bizonyítási kényszer és az elutasítás folyamatosan hat egymásra, és erősíti egymást. Ha az egyiket megváltoztatod, a másik is javulni fog.
Ha megváltoztatod, és nem egy későbbi eredmény megszerzése a cél (a másik fél lefektetése vagy párkapcsolatba lépése vele, vagy a barátaid elismerése emiatt), hanem a pillanat megélése, és a belső önmagad kifejezése az adott pillanaton belül, hatalmas váltás történik.
Ebben az esetben, nem bíráljuk magunkat a nőkkel való beszélgetés közben, nem rakjuk magunkra a pozitív vagy negatív kimenetel terhét.
Gondolj bele, hogy melyik lesz a természetesebb beszélgetés, amikor minden cselekedetedet bírálod, hogy ez az eredményhez vezet-e, ami a másik féltől valaminek a megszerzése (csók, szex, elismerés, stb.), vagy amikor hagyod, hogy önmagad legyél, attól függetlenül, hogy bármit el kellene érned?
Az utóbbi esetben a másik felet már nem egy cél elérésére használod, hanem vele emberként bánsz, és lépsz kapcsolatba. Ebből bármi születhet, vágyhatsz rá szexuálisan is, és léphettek ettől még párkapcsolatba, de az már jóval őszintébb lesz, és nem csak a párkapcsolatba lépés pillanata lesz az, ami boldogsággal tölt el téged, hanem a teljes folyamat, amit együtt töltötök.
Az autonómia fogalma
Szükséges tisztázni; az, hogy lépjünk túl ezen a nézőponton, nem azt jelenti, mostantól ne is randizzunk, nem érdekelnek a nők/pasik, és a bár sarkában ülve mondjuk, hogy
„Hello, most nem akarok a másik nemmel beszélgetni!”
Ez csak egy menekülés lenne, izoláció. Továbbá azt sem jelenti, hogy érzéketlenné válunk mások véleményétől, mint aki teljesen be van Xanaxozva. Nem kell úgy viselkedni, mint egy barom, szociális szabadság gyakorlatokat végezve, hogy megmutasd, nem érdekel mások véleménye, vagy annyi fájdalmat tapasztalj meg, hogy már ne fájjon annyira, hogy belül mégis érdekel.
Az autonómia arról szól, hogy váljunk le a kimeneteltől való függőségtől
Személy szerint nem szeretem azt a szót, hogy elkülönülés, mert úgy hangzik, mintha le kellene mondanunk valamiről. A lemondás a vereség elkönyvelése, amit nem akartunk. Ezután még mindig szomorúak vagyunk, csak már nem is hiszünk benne, hogy megkaphatjuk.
Az elkülönülés helyett inkább az autonómia szót szeretem használni, ami az egyik alapelvem.
Az autonómia annyi, mint a fókuszunkat és a beteljesülésünket, nem a nőkkel/pasikkal kapcsolatos eredményeinkre tenni, nem ezek tesznek boldoggá, hanem a jelen pillanat kiélvezése és a belső önmagunk kifejezése – ez a különbség a PUA és a Social Heartistry között.
Igen, a PUA-ban is azt mondják, hogy élvezd ki a pillanatot, és ne a kimenetellel foglalkozz, de abba a rendszerbe van foglalva, hogy a mögöttes célja, hogy felszedd vele a másik felet. Azért engedd el a kimenetelt, hogy felszedd a másik felet. Itt a cél, hogy engedd el a kimenetelt, boldogabb és teljesebb vagy, és ha a másik féllel történik valami őszinte kapcsolódás, az zseniális.
Akár élvezzük a barátaink társaságát, a zenét, napsütést, amikor úton vagyunk az edzőterembe, amikor táncolunk, vagy csak elégedettek vagyunk a jelenben anélkül, hogy látszólag csinálnánk bármit is – ez az autonómia. Ezután kiterjesztjük ezt a belső megelégedést az emberekre, beleértve a lányokat/pasikat is, akik tetszenek nekünk.
Autonómnak lenni annyit jelent, hogy elengeded a szükségleted egy adott kimenetel iránt, és elfogadod, ami van, hagyod, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, miközben még továbbra is teljes vagy és felszínre hozod férfias vágyaidat.
Igen, meg tudod csinálni mindkettőt egyszerre!
Engedd el
Engedd el
Engedd eeeeeeeeeeeeeeeeel
Az elengedés megengedi, hogy bármi történik, az áldás legyen, mert nincs ítélkezés, nincs kettősség, nyertes-vesztes szituáció és a végkifejlet irányítása iránti görcsös vágy. Nem kell bizonyítanod vagy teljesítened.
A semlegesség átfordítja a korlátokat lehetőségekbe, mert amikor minden szituáció megengedett, elfogadott, akkor nincs szükség ráakasztani semmilyen címkét. Az elengedés azt jelenti, hogy kikecmergünk ebből a kettősségből a magunk módján, és visszatérünk a flow állapotába.
A flipperben, annak ellenére, hogy a labda lepattan valahonnan, vagy épp, hogy lemarad bizonyos pontokról, nem úgy tűnik, hogy kiesik a lendületből vagy mintha visszautasítanák és veszteség érné. Ha leesik a lyukba, nem kezd el duzzogni, nem érez megközelítési pánikot, mikor újra kilökjük, hanem megint kezdi ugyanazt elölről, amit eddig.
- A flipper túl van a győztes-vesztes szituáció dualitásán.
- A flipper ítélkezés nélkül mozog.
- A flipper nem helyez egy dolgot a másik fölé.
- A flipper nem veszít lendületet, csak kap.
- A flipper folyamatos, szabad és ÁRAMLIK.
Az a helyzet, ha egyszer elfogadod a ’visszautasítás’ fogalmát a nőkkel való beszélgetések kapcsán, visszahelyezed magad a kettősségbe. Egy alacsony tudatossági szinten tevékenykedsz, ahol, hogy megoldd ezt a csajozás problémát, szükséged van még több elutasítás elvre épülő pick up megoldásokra, és egy ördögi körbe kerülsz.
Vegyük ezt a példát:
Egy nyitott párkapcsolatban vagy (mindkettőtöknek megengedett, hogy kifejezzétek a szexuális vágyaitokat mások iránt, megkötések vagy büntetés nélkül), aztán egy este látsz egy gyönyörű lányt a bárban, aki felizgat téged, felmész a lányhoz, és vadul, szenvedélyesen szexeltek.
A ’megcsalás’ fogalma nem létezik ebben a szemléletben, mint ahogy nincsenek szabályok sem, ha ez az elv alapján gondolkodunk. Ha te határozottan úgy írod le ezt a szexuális együttlétet, hogy ’megcsalás’, akkor azonnal visszakerülsz a monogámiába. A ’megcsalás’ és a nyitott kapcsolat kizárják egymást. Nem állhatnak fent egyidejűleg.
Ugyanez a helyzet a ’visszautasítással’, ha ezt a szót használod, és ez alapján nézed a világot, bezárod magad a kettősség világába, és a tünetei hatással lesznek rád, miközben mindig meg leszel rekedve.
Ha túl tudsz lépni ezeken a hadműveleti csajozási fogalmakon (pl. felszedni, visszautasítani, stb.), akkor teljesen kikerülsz ebből a keretből és letisztult leszel.
Ha visszatérünk a szívünkhöz, a semlegesség állapotában feloldódik a félelem és a kettősség, megszűnik az ítélkezés, átéljük az egység érzését, ahol minden nyugodt. Amikor megengedjük magunknak, hogy szívből éljünk, az olyan, mintha megnyílna egy mágikus út előttünk, és úgy érezzük magunkat, mint aki beleugrott egy gyorsfolyamú patakba. Az élet gazdag és sodródunk, mint a felhők az égen.
Na most, mikor egynek érzed magad a mindenséggel, szerinted szükséged van arra, hogy felszedj, nyiss, vagy hasonlók?
Hogyan nyitsz meg valamit, amihez már alapból kapcsolódva vagy?
Ha olyan nyelvezetet használunk, mint “nyitás”, visszaugrunk az elkülönülés és félelem mintájához, és ekkor tényleg szükségünk lesz, hogy használjuk a pick up helytelen stratégiáit, hogy áthidaljuk a szakadékot más ’hideg’ dolog és magunk között!
Összefoglaló:
Felejtsd el a kettősségben való gondolkodást, és ne egy külső eseményt, eredményt várj. Helyezd a figyelmed a jelen pillanatra, és arra, hogy most jól érezd magad. Ha nem ragaszkodsz a külső eredményekhez, bizonyításhoz, az emberek már nem eszközök lesznek, hanem emberek. Ha elengeded a külső eredményeket, azok természetes módon fognak megjelenni, miközben az utat is élvezni fogod. Ha nem tekintesz úgy a másik félre, mint akitől el kell venned valamit, megszerezned valamit, akkor nincs elutasítás sem, és nem is félsz beszélgetni vele.
Sok szeretettel,
John Cooper és Bíró Bence Péter
uui.: Ha jól értesz angolul, olvasd el John most megjelent könyvét. Imádni fogod.