Gyerekkorom óta gondom volt az önbizalommal. Nem kellett sok idő, hogy elegem legyen az önbizalomhiányból. Eleinte külső dolgok után próbáltam nyúlni. Gondosan odafigyelni a külsőmre, sportolni, a helyi “vagányokhoz” csapódni, jól tanulni. Mivel érzelmileg ez tartósan nem segített, elsőként az ismerőseimtől, s mivel az sem, az internettől kértem tanácsokat.

2010-ben kezdtem el fejleszteni a belső önbecsülésem. Azóta 11 év önismerettel, számtalan tréninggel, külföldi és magyar kurzusokkal, képzéssel, coachinggal, “gyógyítással”, “tisztítással” és 4 év pszichoterápiás sajátélménnyel gazdagabb lettem.

Az életem mára alaposan megváltozott, és ugyan az út sok zsákutcával járt, azt mondhatom, megérte. Olyan stabilitásra és önismeretre tettem szert, amit korábban nem is hittem, hogy lehetséges. Úgy érzem, hogy ami anno akadály volt, az rendkívüli erősséggé formálódott. Ezt pedig az önismereti munka tette lehetővé.

7 év tanácsadói tapasztalattal, immáron végzett pszichológusként kigyűjtöttem a 13 leggyakoribb önfejlesztő tévedést, ami korlátozta az önbizalmam kibontakoztatását. 500+ ügyfelet személyre szabottan kísérve az ő személyes fejlődésükben, azt fedeztem fel, hogy ez a 13 tévhit másokat is limitál, ezeket korrigálva viszont gyorsabban lehet szintet lépni.

Kiváncsi vagy mik ezek?

Csapjunk is bele!

1. mítosz: Az önbizalom elengedhetetlen a sikerhez

Sokan azt gondoljuk, hogy az önbizalomhoz siker kell, a sikerhez pedig önbizalom. Ha egyik sincs, mégis mit tehetnénk? Ez egy ördögi kör lenne?

Azt gondolnánk, hogy aki hisz magában, szereti és elfogadja magát, az könnyebben ér el sikereket. Van is ebben némi igazság, hisz a sikerhez vezető út fájdalmasabb olyankor, ha nem vagyok jóban magammal. A pszichológusok viszont tudják: az önbizalomhiány sokszor az, ami nagy teljesítményekre sarkall. Ha úgy érzem, semmit sem érek, annál inkább akarom azt, hogy mások szemében érjek valamit. Sok esetben annál erősebb a bizonyítási vágy, minél kisebb az önbizalom.

Itt van 3 példa, ami azt bizonyítja, hogy magas önbizalom nélkül is érhetünk el sikereket:

Warren Buffett, aki önerőből küzdötte fel magát a világ leggazdagabb emberévé, több generáció példaképe. Ugyanakkor 1943-ban azt mondta, hogy megöli magát (kiugrik a legmarasabb omahai épületből), hogyha nem lesz 30 éves koráig milliomos. Vajon aki szereti, elfogadja magát, értékeli magát és egészséges az önbecsülése, várunk attól ilyet? Ha szeretem magam, vajon kötöm az élethez való jogom ahhoz, hogy mennyi pénzem van? Ha rendben vagyok magammal, megölném magam, csak mert nem vagyok milliomos?

Buffett sikeres lett. Nem vagyok a pszichológusa, ugyanakkor úgy tűnik, hogy az egészséges önbecsülés nem feltétele a sikernek, itt sem. Sőt.

André Agassi, a világhírű tenisz legenda bántalmazó apával nőtt fel. Olyan súlyos gondjai voltak magával, hogy önsértést végzett, illetve szabotálta a saját karrierjét. Ezen kívül drogfüggőségbe menekült a negatív gondolatai elől. Mégis világbajnok lett. Aki egészségesen értékeli magát, az vajon önpusztítóan él?

A Nobel-díjasok sikeresnek számítanak? A magabiztos emberekről általában úgy beszélnek a motivációs könyvek, hogy lehengerlő karizmával rendelkeznek. Itt az illusztráció: határozottan nem kell meggyőző csáberő a sikerhez:

Mondjuk ha már karizmáról van szó, arra szuper példa a nyökögős zseni, Elon Musk, illetve a dadogós mágnás, Richard Branson. A karizma és a siker két külön dolog, az önbizalom pedig egy harmadik. Segít, ha képesek vagyunk különválasztani a fogalmakat ahelyett, hogy összemosnánk.

Konklúzió: sikeresek akkor is lehetünk, ha vannak gondjaink az önbizalommal. Sőt! Sokszor az önbizalomhiány az, ami motivál arra, hogy kivételes eredményekkel bebizonyítsuk, mégis érünk valamit. Ugyan miért akarna valaki a világ legtetejére jutni, ha amúgy is jól van magával és így is kellemes érzés a tükörbe néznie, mindenféle erőfeszítés nélkül?

Az egészséges önbecsüléshez hozzátartozik a feltétel nélküli önszeretet is. Ez jóesetben gyermekkorból ered, de felnőttként is lehet dolgozni rajta.

2. mítosz: Kerülni kell a negativitást, csak pozitív dolgokat szabad beengedni magadról

Motivációs előadók tömege mondja, hogy “zárd ki a negativitást”, “kerüld el a negatív embereket”, vagy szól arról, hogy attól, hogy “ha valakinek baja van veled, az az ő baja, és nem rólad szól”. Ezen kívül gyakori az is, hogy azt tanítják, hogy csak annak hallgasd meg a véleményét, aki boldogabb, sikeresebb és gazdagabb nálad, és ráadásul még pozitívan is beszél rólad. Rövidtávon ez lehet, hogy kellemesebb élmény, de mi a helyzet a hosszútávval?

Hallottad már Ray Dalio nevét? Egy középosztálybeli családból származik, 21 milliárd dolláros személyes vagyont épített fel önerőből. A világ egyik legmeghatározóbb pénzügyi cége, a BridgeWater alapítója. Az elmúlt években azzal tölti az idejét, hogy továbbadja a tudását, amivel eljutott oda, ahol most tart. A sikerének az egyik kulcs tényezője szerinte az, hogy keresi a kritikát. Azt keresi, hogy kik azok az intelligens emberek, akik nem értenek egyet vele, és megpróbálja megérteni, hogy miért gondolkodnak úgy, ahogy. Hallgasd meg a saját szavait erről:

Korábban már tisztáztuk, hogy a siker és az önbizalom az két külön dolog. A sikerhez Dalio szerint hallanod kell a kritikát. Hogy jön ez az önbizalomhoz? Visszakérdezek: Te olyan önbizalmat szeretnél, ami megreccsen egy-egy negatív visszajelzéstől?

Ha sosem találkozol kritikával, vajon mennyire visel majd meg, ha betalál valami, ami tényleg jogos rád nézve?

Pszichológusként azt látom, igaz ez a mindennapi életre, emberi kapcsolatokra is. Ha valaki nem szeret bennem valamit, vagy kritikát fogalmaz meg velem szemben, akkor az több szempontból is érdekes nekem. Vagy megtalálok valamit, amit idáig nem láttam magamban. Ekkor fejlődhetek. Vagy kiderül, hogy már ismerem magamban, hogy mi az, ami a másiknak (jogosan) nem szimpatikus bennem. Így semmi új nem történik. A harmadik lehetőség, hogy azt értem meg, hogy a másik ember szemüvegén van a piszok, és nincs köze hozzám a kritikájának. Itt sem omlok össze. Mit veszíthetek? Lehet, hogy a rózsaszín ködből valamennyit igen, de ha átgondolod a kritikákkal sokat nyerhetünk, ha fejlődésre használjuk.

Ez segíti az önreflexiót, reális önértékelést, kritikus gondolkodást, stabilitást, önismeretet. Persze mindenki esete egyedi, ez a tanács sem alkalmazható minden egyes élethelyzetre. Lehet olyan életszakasz, amikor hasznos kicsit elvonulni a kényelmetlen hangoktól, de ez semmiképp sem ez az önbizalom végleges varázspirulája.

Konklúzió: Nem kell megijedni a kritikától, sőt, egyáltalán nem javaslom általánosságban, hogy meneküljünk tőle, vagy zárkózzunk el. Sőt, a “kritikus gondolkodást” bátorítom, mind magunkkal, mind a kritikákkal szemben – ha jól használjuk, ez növelni fogja tartósan az önbecsülésünket.

3. mítosz: A sikeres emberek társasága növeli az önbecsülésed

Hallottál már Adeo Ressiről? Egy magas, karizmatikus férfi ő, aki 30 éves kora előtt eladott 2 céget 1 milliárd dollárért. Adeo elég sikertelennek érzi magát, leértékeli magát. A korábbi szobatársához képest úgy érzi, sehol se tart. Tudod ki volt a szobatársa?

Elon Musk.

Persze pártolom azt, hogy sikeres és értékes emberek társaságát keressük. Ugyanakkor a társas hierarchiában elfoglalt helyünk visszahat a szerotonin szintünkre, ami pedig az önbecsülésünket egyik leginkább meghatározó vegyület. Ha a többiekhez képest a fontos területeken jó szinten tartasz, akkor pozitívabb lesz az önbecsülésed. Ha mindenkit jobbnak észlelsz magadnál, akkor rosszabb. Ha a legjobbak vesznek körbe téged, mit gondolsz, mi történik?

Konklúzió: Sok esetben inkább rombolja az önbizalmat az, ha a társaságunkban mindig mi vagyunk a legkisebb hal. Itt is a személyre és élethelyzetre szabott tanács a célravezető.

4. mítosz: A sikeres, magabiztos embereket le kell másolnod

Persze, vannak praktikák, amiket el lehet lesni másoktól. De az, hogy más embereket másoljunk, sokszor inkább csak komikum tárgyává tesz bennünket. Ha bárányt eszek, mint Muhammad Ali, attól még nem leszek olyan ökölvívó, mint ő. Ha ugyanazt a testtartást, mozgást, szóhasználatot veszem át tőle, akkor sem lesz olyan személyiségem, vagy hozzáállásom, vagy sikerem, mint az övé. Attól, mert én is úgy öltözködöm, mint a magabiztos barátom, még nem fog tartósan megjavulni a belső önbecsülésem. Sőt. A környezet gyakran érzi, nem önazonos az, amit kommunikálunk magunkról.

Amikor azt tanítják neked, hogy a sikeres embereket mindössze le kell másolni, jusson eszedbe ez a férfi, aki 30 000 USD-t költött, hogy úgy nézzen ki, mint David Beckham:

LOS ANGELES, CA – SEPTEMBER 26: David Beckham attends the launch of David Beckham’s H&M Modern Essentials Collection on September 26, 2016 in H&M at FIGat7th in Los Angeles, California. (Photo by Rachel Murray/Getty Images for H&M)

Mindenki különbözik.

A második könyvemben, a Business Burnout Bibliában meginterjúvoltam a Forbes által listázott legbefolyásosabb magyar nőt, Hegedüs Évát, a Gránit Bank ügyvezetőjét. A beszélgetésünk sokat adott nekem, de a legjobban egy gondolata maradt meg: Ne próbáljunk meg másokat lemásolni, mert mind külön utakon járunk.

Mi van a másik viselkedése mögött?

Akkor tévedhetünk a legnagyobbakat, amikor úgy érezzük, hogy igazán értjük a másik embert. A felszín alá jól látni egy ember lelkébe egyáltalán nem egyszerű. A klinikai szakpszichológusoknak itthon 12 évig kell tanulniuk azt, hogy hogyan tudnak megkülönböztetni diagnózisokat. Azaz 12 év intenzív tanulás után lesznek jogosultak csupán a kiinduló helyzeteket pontosan leírni. Ez azért kell, hogy mennél személyre szabottabb támogatást, és fejlődési irányt tudjanak adni.

Lehet, hogy valaki magabiztosnak tűnik, és közben belül egy sérült gyereknek érzi magát, és lehet, hogy valaki kívülről tűnik önbizalomhiányosnak, de belül tökéletes békében van önmagával. A pszichében nem úgy működnek a dolgok, mint a fizikában. Ha a tizedikről ledobsz ezer tojást, az mindig el fog törni. Ha ezer embernek ugyanazt a tanácsot adod, az nagyjából 600 különböző eredményt fog hozni. Utóbbi számot nyilván hasraütésre mondtam, de illusztrációnak korrekt.

Ha elég lenne, más, pl. a magabiztos emberek szóhasználatát, testbeszédét, vagy szokásait lemásolni, akkor nem lenne értelme ezeknek a 12 éves képzéseknek.

Konklúzió: Érdemes átvenni egy-egy jó gondolatot, vagy praktikát, de az önbecsülésedre nem lesz tartósan jó hatással, ha más próbálsz lenni, mint aki valójában a szíved mélyén vagy.

5. mítosz: Küldetést, vagy valamiféle spirituális dolgot kell keresni az önbizalomnöveléshez

Ehhez a ponthoz veszem a küldetést, önfejlesztő trükköket és “bevonzó módszereket”, és a spirituális gyógyításokat, tisztításokat.

Ha még nem ismered, hadd mutassam be neked Dr. Beck György nevét. A Menedzserszövetség életműdíjasa, matematikus, ezen kívül a HP, Compaq illetve a Vodafone korábbi vezérigazgatója volt hosszú éveken át. Emberileg, és vezetőként is hatalmas példakép, megtisztelő volt vele interjút készíteni. Azt mondta nekem a Business Burnout Biblia című könyvemhez adott interjújában, hogy neki sosem az lebegett a szeme előtt, hogy egy nap vezérigazgató legyen. Nem vizualizálta nap, mint nap, és nem is irogatta le minden reggel ezt. Ugyanez igaz a harmadik társszerzőmre, Gerendai Károlyra, aki a Sziget fesztivál egyik alapítója volt. Mégis, mindkettejük munkássága rendkívül meghatározó volt az egész országnak, illetve ki is teljesedtek a hivatásukban.

Ha valaki épp küldetést talált magának, azzal semmi gond nincsen. Ugyanúgy, azzal sincsen gond, ha valakinek nincs vallásos meggyőződése arról, hogy megvan a küldetése, vagy élethivatása. Persze ez még mindig csak a siker, és érvényesülés témája, és nem a belső önbizalom. A lényeg: a küldetés egyáltalán nem szükséges az önbizalomhoz.

Beszéljünk karmikus tisztítások, spirituális gyógyítások, ásványok és hasonlók témáiról. Én személy szerint vonzódom a természetfelettihez, misztikumhoz, spiritualitáshoz, ugyanakkor esélytelen, hogy szakmailag bárkinek is a felsoroltak közti utat javasoljam az önbizalom fejlesztéséhez. Felelőtlenség lenne.

De ezt nem csak én mondom. Ebben a videóban az ország egyik legismertebb asztrológusával, Kiss József Zsolttal beszélgettünk, ahol Tőle is elhangzik, hogy az asztrológia semmilyen mértékben nem helyettesíti a pszichoterápiát. Sőt:

“A leghatékonyabb karmaoldásnak a pszichoterápiát tartom. Az asztrológia nem helyettesíti ezt.”
Kiss József Zsolt, asztrológus

Szerintem érdekes lehet tapasztalatilag, vagy önismeretileg kipróbálni egyes alternatív, vagy ezoterikus módszereket, viszont mivel ezek többsége nehezen mérhető és nehezen reprodukálható, felelős szakemberként ezeket nem javasolnám az önbizalom fejlesztésére, vagy problémák megoldására. Sőt, arra is érdemes figyelni, hogy ne okozzon új lelki gondokat egy-egy spirituális módszer, mert ez is elég gyakori.

Akkor mi az, amit ajánlok, ha nem ezt? A tudományosan bizonyított, reprodukálható önfejlesztési módszereket. Ennek a tudománya a pszichológia. Tehát ahelyett, hogy meditációs, jóga gyakorlatokat, vagy ásványokat, vagy bármiféle tisztítást, vagy növényt javasolnék, elsősorban sokkal inkább javaslom azt, ami a legnagyobb eséllyel, mérhetően segít. Az önbizalomfejlesztésnek is megvan ez a bizonyított módszertana.

A jógával például semmi bajom, mindkét könyvemben írok arról, hogy mennyi jótékony hatása van, viszont az önbizalommal kapcsolatos problémamegoldásra nem használnám. A csokit is szeretem, mégsem fogom a sebembe dörzsölni, hogyha elvágtam az ujjamat. Másra való.

Ugyanakkor általában a jó módszer sem elegendő, hisz mindünknek vannak vakfoltjai: a személyre szabott válaszok segítenek a legtöbbet.

Konklúzió: Általánosságok helyett konkrét, tudományosan megalapozott, személyre szabott stratégiákat ajánlok az önbizalom fejlesztésére.

Személyre szabott visszacsatolásért és hiteles módszerekért jelentkezz! Kattints a képre, mert hamarosan indul!

6. mítosz: Csak a mai gondolataid, szokásaid, céljaid számítanak

“Bármit elérhetsz, csak hinned kell magadban!”
“Nem az számít, hogy honnan jöttél, hanem az, hogy hová tartasz!

Harsogják a motivációs előadók világszerte. Ezek az állítások rengeteget segítenek sokszor, hisz hitet adnak, hogy merjünk célokat kitűzni, ahelyett, hogy kifogásokat keresnénk. Próbálkozzunk! Aki próbálkozik, annak néha sikerül is előre lépni.

Mi a gond mégis?

Előbb-utóbb szembe jön a valóság: korlátokba ütközünk. Van, amit nem sikerül elérni. Ha egy picit is a dolgok mélyére nézünk, látni fogjuk, hogy nemcsak az számít, hogy hová tartunk, sajnos igenis számít az, hogy honnan jövünk. Ezt még pszichológia történeti példa is illusztrálja:

Élt az 1900-as években egy tudós, B. F. Skinner néven, aki világhírre tett szert azzal, hogy extrém teljesítményekre “programozott” állatokat, például pingpongozni tanított galambokat. Az ő elhíresült mondása, hogy büntetéssel, jutalmazással akárhány gyerekből akármit ki tud hozni.

Az ő munkája végül kudarcot vallott, rá kellett jönnie, hogy sokkal korlátoltabban használható a behaviorista, viselkedés alapú hozzáállás, mint az elsőre látszott.

Ma a new age önsegítő könyvekben arról olvashatsz, hogy “a helyettesítés törvénye alapján elég csupán kicserélned a gondolataid pozitívra és nem marad hely a kételynek, nem marad hely negatív gondolatokra.” Sajnos ez bizonyítottan hazugság. Itt is van kapásból 3 kutatás, ami az ellenkezőjére enged következtetni:

Cheng, S.-T., Fung, H. H., & Chan, A. C. M. (2009). Self-perception and psychological well-being: The benefits of foreseeing a worse future. Psychology and Aging, 24(3), 623–633. https://doi.org/10.1037/a0016410

Holahan, C. J., Moos, R. H., Holahan, C. K., Brennan, P. L., & Schutte, K. K. (2005). Stress generation, avoidance coping, and depressive symptoms: a 10-year model. Journal of consulting and clinical psychology, 73(4), 658–666. https://doi.org/10.1037/0022-006X.73.4.658

O’Connor, R. C., Smyth, R., & Williams, J. M. (2015). Intrapersonal positive future thinking predicts repeat suicide attempts in hospital-treated suicide attempters. Journal of consulting and clinical psychology83(1), 169–176. https://doi.org/10.1037/a0037846

Az önbizalomban két dolog szintén rettenetesen nagy szerepet játszik…

A genetikai állományod, illetve az, hogy mi történt veled az életed első 7 évében. Utóbbiból csak hogy néhányat említsünk: milyen fizikai, biológiai, pénzügyi, érzelmi, egészségügyi, illetve kapcsolati hatások értek. Ez mind összefüggésben áll az önbizalommal. Nagyon szeretném összefoglalni ennek a lényegét, de ez két teljes tudományág lenne, a genetika (illetve epigenetika), és a fejlődéslélektan. Csupán a bevezető fejlődéslélektani tankönyv, ami csak tételesen foglalja össze a legszűkebb, legfontosabb tudományos kutatásokat és felfedezéseket, több, mint 800 A4-es oldal hosszú.

És ez csak egyetlen bevezető könyv a pszichológia szerteágazó tudományából, az önbecsülés témája ennél számtalanszor összetettebb.

Szerencsére azonban a múlt nem egyenlő a jövőnkkel. Hál’istennek a pszichoterápia is egy komolyan kutatott terület, amiben neurobiológiai változásokat is nyomon lehet követni, ugyanúgy, ahogy a tapasztalatokról történő beszámolókat, és össze lehet hasonlítani, hogy milyen módszerek működnek többeknél, és mik azok, amitől esetleg valaki még rosszabbul lesz, mint előtte volt.

Konklúzió: Ugyan számít az, hogy ma mit teszünk, de óriási szerepe van annak, hogy mit hozunk otthonról. Ezen lehet változtatni, de ehhez hatékony eszközökre van szükség. A hatékony eszközök pedig nem mindig örvendenek jó marketingnek, a csábítóan reklámozott anyagok pedig nem mindig hatékonyak. A self-help előnye és hátránya egyben, hogy végtelenül túlegyszerűsítő. Előnye, hogy felperzsel, hátránya, hogy nem megbízható.

7. mítosz: Mindig jelen kell lenned és nem szabad, hogy az “elméd” bekapcsoljon

Aki elkezdett foglalkozni meditációval, vagy spirituális fejlődéssel, gyakran tűzi ki célnak, hogy mindig a jelenben legyen, vagy épp mindig “megvilágosodott” tudatállapotban legyen. Ugyanúgy, ahogy a korábbiakban felsoroltaknak, ennek is van egy pozitív, és egy sötét oldala. A meditáció és a tudatosság számtalan dologban segíthet.

Egy spirituális kereső kérdezi a mestert arról, hogy hogyan tudja kikapcsolni az elméjét, a mester viszont azt mondja, hogy nem is kell ilyesmit elérnie a spirituális kiteljesedéshez.

Némi önismerettel, vagy spirituális önfejlesztéssel észre vehetjük, hogy ezek a mércék általában szükségtelenül, túlzóan magasan vannak. Miért kellene mindig tökéletesnek lennem? Elég jó vagyok úgy, ahogy vagyok. Nem kell mindig nagyobb dolgokat elérni, sőt, ha a jelenben érzem magam, akkor nem is kattogok már ezeken. De valahogy mégis újra eszembe jutnak a jövővel kapcsolatos elvárásaim, vagy a múltammal kapcsolatos hibáim. Mi tűnik megoldásnak? Hát az, hogy mindig a jelenben kellene lennem. Itt jön a csavar!

Az önbizalomhiány ma általában úgy jelenik meg, hogy van egy belső követelőző részünk, illetve van egy belső áldozati részünk, ami harcban áll egymással. A belső követelőző az, ami állandóan elérhetetlenül magasra teszi a mércét nekünk. Mivel ehhez a belső mércéhez nem tudunk felérni, épp ezért alacsony az önbecsülésünk.

A követelőzőt nem tüntetik el, csupán adnak neki egy újabb dolgot, amit követelhetnek. Mostmár nem az ügyességet, okosságot, szépséget kell követelni, hanem a jelenlétet: “miért nem vagyok jelen már megint?”

Erre pedig a spirituális önfejlesztőipar rátesz egy lapáttal: még mindig nem sikerül? Itt egy újabb elvonulás. Itt egy rapid megvilágosodás kurzus és sorolhatnánk.

Mi lát itt egy pszichológus?

A belső követelőző rész ugyanúgy ott van a háttérben, csak mostmár nem a munkahelyi teljesítményt követeli, hanem a spirituális teljesítményt. De a folyamat ugyanaz maradt. Ugyanúgy bezavar az önbizalomba valami, csak épp más az indoka a belső követelőzőnek, hogy mi a gond veled. 

A jó hír, hogy van megoldás, viszont egész máshonnan érdemes ezt megközelíteni, mint gondolnád.

Konklúzió: A meditációs módszerek csupán egy elemet fednek le az önbizalomfejlesztés puzzlejából, a legtöbb esetben nem elegendőek. Nem kell mindig jelen lenni, ha néha sikerül, az már előrelépés. Ezeket a kis teljesítményeket érdemes megtanulni értékelni. 

8. mítosz: A düh érzése káros és egészségtelen. motiváltnak és lelkesnek kell lenned.

Valódi, magyar nyelven megjelent önbizalomfejlesztő könyvben olvastam ezt az óriási tévhitet. A valóság viszont az, hogy ezeket az érzéseket nem lehet kitörölni és nem reális “szeretetté” transzformálni. Elfojtani lehet, ami közben úgy söpörjük a felszín alá, hogy magunk is megfeledkezünk róla… Mindaddig, ameddig a felszínre utat nem tör magának ez egy váratlan és igencsak kellemetlen pillanatban.

3 módon viszonyulhatunk a düh és hasonló kellemetlen érzések felé (pl. irigység, félelem, stb.).

  1. Az egyik, hogy elfojtjuk, azaz tökéletesen elrejtjük magunk elől. Aki nincs rendben a dühével, az nincs rendben önmagával. A düh ettől még ott van a háttérben, csak sokszor átalakul. Pszichológiai alapműveltségnek számít például a “C” típusú személyiség jelensége, akik a dühüket elfojtják – vagyis úgy érzik, hogy nem dühösek, és nem tudják, hogy elfojtják, – sokkal nagyobb arányban fejlesztenek ki daganatos betegségeket. Gyakori ezen kívül, hogy pánikrohamok formájában, vagy testi tünetekben is megjelenhet az a düh, amit az érzelmek szintén nem éltünk át.
  2. A második, hogy hagyjuk, hogy elsodorjon bennünket, és olyan cselekedetekre sarkall, amikkel másoknak vagy magunknak ártunk. Ilyenek lehetnek például a dühkitörések is.
  3. A harmadik út – és ez a legnehezebb – az, hogy ezeket az érzéseket tudatosan használjuk. Megengedjük magunknak, engedjük átélni, és erőforrásként tekintünk rájuk. A dühöt lehet használni üzemanyagként arra, hogy legyőzzük a félelmeinket, vagy épp a kényelmességünket. Erőt adhat nekünk, amit uralva egészséges határokat állíthatunk fel, és bátran építkezhetünk.

Ezen kívül a folyamatos lelkesedés és motiváltság is lehet pszichiátriai állapot: mániának hívják. Az érzelmi intelligencia fejlesztéséhez személyre szabott tanácsokra van szükség.

Konklúzió: Nem kell félni ezektől az érzésektől. A düh és az agresszió energiájának uralása nélkül nem csoda, ha valaki gyengének érzi az önbecsülését, hisz a pozitív erőtől is elvágja magát.

9. mítosz: Ha félsz, nincs rendben az önbecsülésed

A félelem az ellenséged – mondják egyes meg nem nevezett tanítók. “Töröld ki egy életre a félelmet” hirdetik a self-help tanítók marketing szövegei. 

Az a helyzet viszont, hogy a félelem egy természetes érzés. Ugyanúgy, ahogyan az ember a székletét sem szívesen mutogatja, a székelés még az élet természetes, elkerülhetetlen része. A félelem egy természeti jelenség, mint a szél, az eső, vagy a napsütés. Nem szükséges hirdetni, de normális átélni.

Persze lehet, hogy kényelmetlen. És mivel a félelem sokszor nem látható, azt hihetjük, hogy van olyan ember, aki nem fél. Különösen, ha valaki erre hajlamos rájátszani, vagy annyira elvágja magát az érzéseitől, hogy nem is veszi észre a lelke mélyén lappangó félelmeket. Az emberek nem szívesen érzik a kényelmetlen dolgokat, így ha van lehetőség, hogy ne féljünk, akkor természetes, hogy szeretnénk megvenni ebből is a kiutat. A helyzet viszont ugyanaz, mint az “Óz a csodák csodájában”. A nagy varázsló, aki eltűntetné a félelmünket igazából ugyanúgy csak egy kisember. 

Az egy más kérdés, hogy a félelem milyen intenzitású, és mennyiben korlátozza az életünket. Lehet, és érdemes megtanulni a kontrollt. Érdemes fokozatosan legyőzni azt, ami bennünket megijeszt és értelme is van. 

Ideális esetben a félelem ugyan benned van, de úgy is tudsz cselekedni. Ha például én hatalmas félelmet érzek az elutasítástól, attól még kezdeményezhetek. A pszichoterápia sokszor tud segíteni abban, hogy ez az elutasítástól való félelem érzése csökkenjen. Ugyanakkor attól még, hogy szívrohamszerű élmény kerít a hatalmába, és alig kapok levegőt, még mindig megszólíthatom azt a hölgyet, akit kiszemeltem magamnak. Ez nem bug, hanem feature. 🙂 

Ne várj az önbizalomra! Kísérletezhetsz már most is azzal, hogy megteszed azt, amit akkor tennél, ha már magabiztos lennél. 

Konklúzió: Ha az önbecsülésed rendben van, akkor is ugyanúgy tapasztalsz félelmet. Maximum kevésbé bénít meg.

10. mítosz: Nagyban kell gondolkodnod és azt kell érezd, hogy bármire képes vagy és bármit elérhetsz

Szintén motivációs és önbizalomfejlesztő előadásokban, tréningekben hangzik ez el sokszor. Ha pedig nagyon kevésnek érzem a belső erőm, persze, hogy csábít, ha megígérik, hogy egy ponton mindig ezt fogom átélni. A valóságban viszont fény derül arra, hogy mindez csak hazugság.

Bizonyos helyzetekben fontos, hogy nagyban gondolkodjunk. Ugyanakkor ez nem igaz minden helyzetre. Szintén a pszichiátriában megjelenik a nárcisztikus grandiózus fantáziákban, vagy épp a bipoláris zavarban az, ha valaki “túlzottan” nagyban gondolkodik és úgy érzi, hogy bármire képes, és túl pozitívan értékeli a lehetőségeit. Ennek is van egy káros szintje, ami az egyénre, illetve környezetére is veszélyes lehet. Ezzel nem megbélyegezni akarok, hanem hiteles segítségre felhívni a figyelmet. Léteznek megbízható anyagok és szakemberek.

Minél inkább azt próbáljuk elérni, hogy egy iszonyatosan felpörgött állapotban, legyőzhetetlennek érezzük magunkat, annál nagyobb lesz a zuhanás is. Gondolj csak a kávéra. Ha megiszol 16 db kávét néhány nap alatt, lehet, hogy pörögsz, de utána olyan szinten leszel fáradt, hogy a tested biztosan jelezni fogja, hogy kihagytad a feltöltődést.

Konklúzió: Sokkal egészségesebb és célszerűbb, ha nem egy illékony felhangoltságot keresünk, hanem egy integrált, stabil, emberi képet alakítunk ki magunkról.

11. mítosz: Az önbizalom fejlesztéséhez különlegesnek, legjobbnak, elsőnek, másnak kell lenned

Sokan, akit gyermekkorukban csak a teljesítményük alapján szerettek és kritizáltak, azt élik meg belül, hogy akkor értékesek csupán, ha valami hatalmasat tesznek le az asztalra. Az önfejlesztő tréningek pedig ahelyett, hogy segítenének nekik tartós önértékelést kialakítani, inkább kiszolgálják a félrecsúszott sóvárgást: még több elérésére sarkallják őket.

Félre ne érts: rettentően tisztelem a teljesítményt. Ugyanakkor ha az önértékeléssel mélyen belül gondok vannak, a teljesítmény nem adja meg a tartós választ. Ugyanúgy, hogyha főzöl egy kancsó teát, azzal nem fogsz jóllakni. Ettől még a tea is lehet fantasztikus, és nagyszerű kelléke egy csodás estének.

Konklúzió: A valódi önbecsülés nem abból fakad, hogy más próbálsz lenni, mint aki valójában vagy. Sokszor pedig a belső különlegesség iránti kényszer leépítése vezet önbizalomhoz, nem pedig a még több elérése.

12. mítosz: “A mindig, minden, semmi, senki” és a túl általános, cáfolhatatlan állítások

Ezek az állítások szinte kivétel nélkül átverések lesznek. Jól hangzik, de nem megbízható. Észrevetted már, hogy a tudósok mind bizonytalanok? Ez nem azért van, mert tesz-toszák – persze biztos van olyan is -, hanem azért, mert tisztában vannak azzal, hogy a világ mennyire bonyolult, és mennyiféle lehetséges forgatókönyv kibontakozhat. Aki rezzenéstelen arccal, határozottan állít olyat, hogy “minden” / “mindenki” / “senki” / “semmi” , ott általában nem az őszinte és hiteles szolgálat a cél, hanem a kívánt hatás elérése és a tömeg befolyásolása.

Mindig vannak kivételek.

Muszáj szót ejteni a falszifikálhatatlan állításokról: “azért kaptál fizetésemelést, mert reggel vizualizáltad és bevonzottad”. Mivel ez nem ellenőrizhető, így igazából sem elvetni, sem megerősíteni nem lehet. Egy hiteles szakember az esetek túlnyomó többségében kerüli az ehhez hasonló, cáfolhatatlan magyarázatokat. Miért kell, hogy cáfolható legyen? Azért, mert ha valami cáfolható, akkor arról kiderülhet, hogy igaz, vagy épp tévedés.

És ott vannak még a túlzott általánosságok, amik mindenkire igazak de nem megvalósíthatóak. Ilyen például: “Ha majd Te egész leszel, megérkezik a társad.” Oké, de hogyan legyek egész? Oké, mit kell tennem ehhez? Oké, de honnan tudom, hogy ez megtörtént? Oké, de mi van azokkal, akiknek nincsen társuk és egészek? Mi van azokkal, akiknek van társuk, de nem egészek? Ugyanez igaz azokra a jótanácsokra is, mint “gondolkodj pozitívan” vagy “szeresd magad” vagy “soha ne add fel” és sorolhatnánk. Mi a helyes válasz a mi konkrét esetünkben? A jó hír, hogy vannak helyes válaszok, viszont ehhez személyre szabottság szükséges.

Személyre szabott visszacsatolásért és hiteles módszerekért jelentkezz! Kattints a képre, mert hamarosan indul!

Összefoglaló

Az önbizalomtréningek jelentős többsége rövidtávon kiemelhet, és felpörgethet minket, hosszútávon viszont még rosszabb helyzetbe kerülhetünk, mint előtte voltunk. Ha ezt szeretnénk elkerülni és tartós változást szeretnénk elérni, akkor a tudományosan bizonyított módszereket érdemes kiválasztani, hisz ezekre nyugodt szívvel lehet alapozni. A pszichológia tudománya is ezzel foglalkozik. A legjobb tanácsok viszont személyre szabottak, hisz mindenki élete, személyisége és élettörténete más és más.

Ha mégis önállóan szeretnél haladni, akkor elkészítettünk egy rendkívül alapos online, önállóan végezhető önbizalomtréninget Maximális Önbecsülés néven, ami 3 hónapon keresztül oktat és ad gyakorlatokat, lényegretörően és hatékonyan. 6 éves fejlesztési és tesztelési folyamat alapján az ország legjobb önbizalom tréningje a visszajelzések alapján. Ennek a díja 79 990 Ft, viszont a jelentkezés egyelőre kizárólag e-mailben történhet. Ha szeretnél részt venni, írj a hello@fulfilled.hu e-mail címre.

Sem a cikk, sem az online tréning nem helyettesíti a személyre szabott diagnózist, pszichoterápiát, klinikai szakpszichológusi kezelést, vagy az egyéni coachingot.

Ha személyesen dolgoznál együtt, kattints a képre!

About Bíró Bence Péter

Pszichológus, coach, egyéni - és szervezeti tanácsadó. Az Eredmények című könyv szerzője, illetve a Business Burnout Biblia című könyv írója. A Fulfilled.hu tulajdonosa. A PPKE-n szerezte pszichológia alapdiplomáját, majd a az ELTE-n tanult tovább munka- és szervezetpszichológia mesterképzésen. Nagyvállalati tanácsadásokban a Corporate Values csapatával dolgozik együtt, illetve a KÜRT Akadémia rendszeres vendégírója.