Meg sem tudom számolni, hányszor kérdeztetetek róla az évek alatt. Mivel a felkérésem ellenére erről vele idáig nem tudtunk beszélni, most kizárólag a 3 órás Partizán interjúra fogok hagyatkozni. Pszichológusi vélemény az elhangzottakról:


Tartalomjegyzék:

I. Szabó Péter érdemei

II. Mégis mit tudok én?

III. Kritika

IV. Zárszó

V. Bónusz méltatás


I. Szabó Péter érdemei

Ez egy kritika, de ehhez tisztánlátás kell. Számtalan valós teljesítményre lehet joggal büszke. Ma is tesz fel értékteremtő videókat (pl. Máté Gábor, Laár András, Kulcsár Tibor interjúk). Az ország egyik legjobb, ha nem a legjobb előadója. Hazai viszonylatban óriási bizniszt épített fel és rengeteg emberre volt hatással. A nagy elérésen keresztül (600+ ezer követő) rengetegek életében van jelen. Sokakat indít el az önfejlesztés útján. Utóbbi egy kétélű kard, mert aki hat, az nemcsak pozitívan hathat, de a egyik irányú hatását sem szabad lebecsülni.

Ezekből viszont NEM következik, hogy lélektani témában hiteles lenne, vagy az, hogy ne lehetne káros hatása. Az értékteremtés mellett. El tudod viselni ennek az ellentétnek a feszültségét? Ha tisztánlátást szeretnél, muszáj lesz.

II. Mégis, mit tudok én?

2012-2015-ig jártam rendszeresen előadásaira. Időközben pszichológus mesterdiplomát szereztem az ország TOP1 egyetemén és 2016 óta járok heti rendszerességgel egyéni pszichoterápiába. Bőven lehetne még részletezni, de brutál hosszú cikk lesz így is. Légyszi, engedjük el a szokásos “irigy” és “buta vagy nem érted, mit mond” kommenteket.

Közel 200 közös ismerősünk van, így nem kicsi a magánéleti érintettség. Ezt igyekszem félretenni. Azokat a kritikákat se emelem ki, amit mások is látnak, csak azt, ami nem mindenkinek nyilvánvaló.

III. Extrémen leszűkített szakmai kritika az interjúról

A. Az alkohol, szerencsejáték függőség és motivációfüggőség

Egy átlagember számára közel nulla esélye van annak, hogy az alkoholizmus és szerencsejáték függőség meggyógyul a motivációs képzésektől. A felszínen lehet, hogy valaki nem iszik, de az őrülten nagy lelki problémákat, amikből az ember alkoholba menekül, általában nem oldják ki ezek.

A függőség a TÜNET, nem pedig az ok. A motivációs tréningekkel nem az okot oldjuk meg, hanem egyszerűen más lesz a függőség tárgya. Alkohol helyett motivációs előadásokat fogyasztunk a túléléshez.

Ahogy Péter fogalmazott, az alkohol adni tud egy maszkot. Én azt mondom, hogy a motivációs tréningekkel ugyanez a helyzet. Az emberek kialakítanak egy “hamis szelfet”. Ez ugyanúgy maszk, mint ami az alkohol hatására felkerül, csak épp egy másik maszk. Ez itt az “önfejlesztő, pozitív vagyok” maszk. A tünet változik, a mélyben lévő hiány, fájdalom pedig csak betemetődik. Sajnos az énünk valósága is ezzel együtt a homályba kerül.

Azt tudjátok, hogy mi történik azokkal a tartalmakkal, amiket a tudattalanba száműzünk, ugye?

A probléma gyökerét sajnos szinte csak a pszichoterápia tudja megoldani. Az ártatlanság vélelme érdekében viszont engedjük meg, hogy Péter legyen az a kivétel, aki a millióból egy, és akinek tényleg sikerült mindez motivációs anyagokkal.

B. Mentális egészség és motivációs ipar

Péter hallgatójaként nem mindegy, hogy mit hiszek el. Ha nem reálisak az elvárásaim, akkor megnövekszik a depresszió kockázata, ezt rengeteg kutatás kimutatja. Ha az átlagembernek nem reális, hogy az önfejlesztéssel az alkoholizmusból, vagy a többi problémából… Mi történik, ha a fenti motivációs szöveget elhiszi, hogy magára is illesztheti? Ha reményt kap, és bizalmat szavaz a Tracy kazettáknak a megváltás reményében? Persze, rövidtávon elindul egy konstruktív úton. De ha amúgy is rosszul volt, és kiderülnek, hogy az újabb ígéretek is hamisak… Mi történik vele hosszútávon?

A motivációs ipar rengeteg bizonyítottan káros hatással tud gyakorolni a mentális egészségre. Pl. a vizualizációs gyakorlatoknál, a megerősítéseknél, az irreális elvárásoknál is kijött ez, ugyanúgy, ahogy a pozitivitás erőltetésénél is, hogy hely szűkében csak néhányat említsek. Bármikor le is hivatkozom ezeket és Ti is megnézhetitek.

C. Kutatásokkal kapcsolatos tévedések

Jópár kutatást idézett Péter tévesen. Nem hangzik szépen, de sajnos valóban a leggazdagabb országokban a legmagasabb a boldogságszint, illetve az élettel való elégedettség. Dánia, Svájc, Hollandia, Norvégia, stb. Ahogy az is megdőlt néhány éve, hogy a pénz egy szint után nem boldogít.

Amúgy tudod mennyi volt az a szint, ami után azt mondták, hogy nem boldogít? Havi 3 millió forint fizunál. A legtöbben azért messze vannak itthon a havi 3M-től, mostanra viszont kiderült az is, hogy akár havi 10M felett is növekszik a boldogság szintje.

D. Ki számít tudósnak?

Nemcsak a kutatásokkal kapcsolatban hangzottak el tévedések százezrek előtt, akik nem tudják azokat maguktól ellenőrizni. Olyan személyekre is tudósként történt hivatkozás, aki NEM az.

Tudós az, aki adott szakterületen igazolt körülmények közötti végzettséggel rendelkezik, amit színvonalas helyen szerzett. Eztán pedig tudományos, ellenőrzött közleményekben publikál, ahol független, kritikus lektorok ellenőrzik őt a publikálás előtt. Erről pl. az MTA is ír a tudományetikai szabályzatában. Ezek a hivatkozott Joe Dispenza és társainál sajnos nem áll fönn.

Idézem viszont azt, ami fennáll az MTA etikai nyilatkozata alapján:

“Etikai vétséget követ el az, aki tudományos közleményként tüntet fel nem tudományos művet (ismeretterjesztő cikket, nem szakmai kiadványban megjelent közleményt, oktatási segédanyagot stb.).”

“Tudományos munkásságra, publikálásra, kitüntetésekre vonatkozó hamis vagy megtévesztő adatok közlése.” A poszt hossza miatt viszont haladjunk a témákkal.

Én ezért sem féltem Pétert Marcitól, ahogy magamat sem a kritikáktól. Ami tényszerű és valóság, azt akárhogy lehet cincálni, a tényeken nem változtat.

Ha ellentmondások, megbízhatatlanságok vannak egy publikációban, azt nemcsak, hogy jogos, de szükséges kiemelni etikailag. Ez a tudományos megbízhatóság alapját is képezi. Márcsak azért is, mert aki olvassa, annak sem árt, ha tisztán érti, hogy “mire gondolt a költő”.

E. Reziliencia és trauma

Valóban vannak olyan traumák, amik nem gyógyíthatóak. A reziliencia pedig csak kis mértékben fejleszthető. Megtévesztő és félreérthető módon hangzik el, hogy akármilyen körülmények közül ki lehetne jönni rezivel.

F. Kontraszt a motivációs segítő ipar és a terápia közt

Normál esetben egy pszichológus (!!) sem beszélgethet személyre szabottan mindenkivel. Akkor is, ha nem terápiáról van szó, csak életvezetési változásokról! Ezt megelőzi egy diagnosztikai szakasz, hogy megértsük a másikat mélyen. Csak ezután láthatjuk, hogy kompetensek vagyunk-e az adott illetőnek tanácsadni.

Mindez pedig minimum 5 év, ideális esetben 9-12 év ellenőrzött képzés után történik. A terápiában pedig orvosi felmérés is van, hisz a problémáknak testi (pl. hormonális) oka is lehet.

Ezzel szemben egy tízezer fős arénában elhangzik 8 órányi jótanács valakitől, aki adott témához kötődő végzettséggel nem rendelkezik. Érzékletes a kontraszt a segítői hitelességben?

Nem állította Péter, hogy a munkája kiváltja a terápiát. Azt viszont igen, hogy az ő dolga annyi, hogy elindítson és vegye ki mindenki magának azt, ami igaz rá.

Ez utóbbi viszont teljesen irreális, szinte senki sem képes erre az elhárító mechanizmusai és a képzetlensége miatt. Ahogy ha bemegyek a patika raktárába, mert furán dobog a szívem, nem fogom tudni érzésre megtalálni, hogy melyik gyógyszerre van szükségem, vagy van-e egyáltalán szükségem. A lélek ugyanígy működik, csak a “gyógyszer” itt a “sikertanács”.

IV. Zárszó

Nyilván érzitek, hogy rettentően sokat lehetne még itt írni. De továbbra is fenntartom annak a lehetőségét, hogy egy nyilvános párbeszédben egyeztessünk, ahol neki is lehetősége van kiemelni a saját nézőpontjait. Ott szívesebben felhozok ezeknél súlyosabb témákat is. Ha viszont ez megtörténne, nem tudna felmerülni, hogy esetleg kiforgatom a szavait, hisz pontosíthat. Amúgy is konstruktivitás a célom. A videóból 30:44-nél történő párbeszéddel zárom a posztom, ahol arról volt szó, hogy kire igaz, amit mond:

Marci: A titok egy szűk szegmens számára hasznosítható.

Péter: Így van.

A cél nem szentesíti az eszközt. Azért, mert sokan hallgatják, a tényektől még nem tudunk eltekinteni.

V. Még néhány szó méltatásként

Péter nagyon korrekt volt, ahol elmondta, hogy ő nem pozitív pszichológiát tanít. Az egy megbízható, tudományos alapú rendszer. Azokat az embereket is tisztelem, akik az ő előadásaira járnak és könyveit veszik, hogy ugyanezt a pénzt nem alkoholra, az időt pedig nem önpusztításra szánják. Érdem, hogy a fejlődésre törekszenek. Ettől még aggódom sokakért, hogy esetleg rosszabb helyzetbe jutnak az előadások után. Péter esetében nem a személyt minősítem, hanem a munkásságának egy részét szakmailag és etikailag vitatom.

A tudományos tévedéseknél pedig azt feltételezem, hogy jó szándékkal, lelkiismeretesen próbálta képezni magát, csak épp nem hiteles forrásokat talált.

Ezek mellett Péternek, a magánembernek szívből jókat kívánok, és bízom benne, hogy ismét lesz mihez gratulálnom a közszereplőnek is, ahogy azt megtettem, mikor elkezdett először valós szakembereket is reflektorfénybe hozni. Én is vélek látni fejlődést szakmai értelemben az évek alatt.

ui.: A Vállalkozás és Pszichológia Podcast következő részében erről kb. 40 percben beszélünk még.

+2 kérdés felmerült a témában, amelyeket megválaszoltam:

  • Rávilágítottál hibákra, de a helyében hogyan lehetne jól dolgozni ezen a pályán?

Ugyanazon a pályán dolgozunk, én nyilván azért teszem azt, amit és úgy, ahogy, mert azt làtom helyesnek. Arra nem vetemednék, hogy megmondjam, hogy neki mit kéne csinálni.

Rakonczay Gábor szerintem jó példa, ha motivációról van szó, előadásaiban történetekkel motivál, de én még nem láttam lélektani tanácsokat osztani.

10 ezer ember előtt szerintem nem reális sehogy sem mindenkinek hiteles tanácsokat és segítséget nyújtani, még szakmailag felkészülten sem, de showként biztos, hogy nem. Sajnos ennek ez az ára. Erről részletesen beszélünk Kristóffal a VPP új részében.

Az egy működő modell szerintem, hogy szűk körű csoportokat meghirdetni, ahol hiteles szakemberek dolgozhatnak személyre szabottan.

  • Amikor te több száz embernek tartasz előadást/tréninget akár zoomon, pl kiégésről, nálad nem merül fel, hogy néhányuknak terápiára lenne szüksége, és a tömegoktatáson hallottak csak összezavarják, mélyebbre viszik?

A saját tréningjeimen, előadásaimon nagyjából a 3. dián, még a bemutatkozásom előtt szerepel, hogy NEM helyettesíti ez a felsorolt terápiás és egyéni tanácsokat, mindenki saját felelősségére alkalmazza. Amikor kérdés-válasznál érkezik ilyen, akkor is mindig kiemelem, ha rögtön levágósan terápiás témát hoznak – ami amúgy gyakori is.

Ezen kívül az előadások közben rendszeresen mondom, hogy milyen esetekben indokolt terápiába fordulni, illetve az adott problémákban milyen módszerek tudnak segíteni, hova tudnak fordulni.

Nem reális, hogy mélyebbre visz valakit egy ilyen:

– Próbálj meg több időt pihenni, ha pedig nagyon erős a bűntudatod, fordulj egyéni terápiába. Fizetős itt érhető el, ingyenes pedig amott.

Minden állításomnál odateszem a feltételes módot és azt, hogy mindig vannak kivételek, illetve a módszerek SEMMIT nem ígérnek és iteratív módon használják. Nyilván ezt kifejtem, hogy mit jelent.

Harmadrészt pedig felkészült vagyok abban, amit mondok, előadások előtt ellenőrzöm a friss nemzetközi kutatásokat. Sőt, lehetőség van kérdezni. Még a csoportjaimon is szoktam teret adni a kereteken kívül annak, ha valaki nincs jól, hogy egyéni támogatást kapjon, illetve azokkal is tartom a kapcsolatot – amennyire lehet – akik már nem ügyfeleim, hogy hogy vannak. Ezen felül mindig biztosítok helyet a régi visszatérőknek.

Efölött viszont már felmerül az, hogy én is emberből vagyok, mindenért, ami mással történik, sajnos már nem tudok felelősséget vállalni.

Illetve még egy, az ilyen előadások ismeretterjesztő jellegűek. Elmondhatom, hogy a kiégett orvosok 60%-nál a megszakítások okozták a kiégés egy részét és a felborult munka magánélet egyensúly is kijött. Ebből viszont mindenki saját felelősségére ad magának tanácsot. Nem fogom azt mondani, hogy minden reggel, ha felkelsz, tedd ezt, vagy amazt. Mindenki azt csinál, amit akar, ő fogja viselni a következményeket.

Egy tömegrendezvényen a legtöbb, amit adhatok, az, hogy megalapozott információkat adok át, amik hiányoztak, és amire stabilan építhetnek. Inspiráló történeteket magam is tudnék mesélni – bár nem olyan hatásosan, mint Péter, illetve nem olyan világraszóló személyes megéléseket, mint Gábor. A magam részéről azt hiszem a hiteles tudás átadás az, amivel jobban hozzájárulhatok mások életéhez.

Mondom ezt úgy, hogy rajongom Gáborért. Ő viszont nem lelki boldogságformulákat és hasonlóakat tanít, hanem óriási teljesítményt visz végbe, amit aztán elmesél.

About Bíró Bence Péter

Pszichológus, coach, egyéni - és szervezeti tanácsadó. Az Eredmények című könyv szerzője, illetve a Business Burnout Biblia című könyv írója. A Fulfilled.hu tulajdonosa. A PPKE-n szerezte pszichológia alapdiplomáját, majd a az ELTE-n tanult tovább munka- és szervezetpszichológia mesterképzésen. Nagyvállalati tanácsadásokban a Corporate Values csapatával dolgozik együtt, illetve a KÜRT Akadémia rendszeres vendégírója.