Teszt
- Gyakran van benned olyan, amivel belül nem értesz egyet, de a többiek nem mondanak rá semmit, ezért inkább azt mondod, biztos te tévedsz?
- Jól megvagy azzal, amit az inspiráló közegben kapsz?
- Megkaptad mindazt a könyvektől, idézetektől, előadásoktól, videóktól, amit ígértek?
- Szoktad hibáztatni magad, mert akárhogy is próbálsz valamit, nem sikerül előrébb lépni?
- Megkaptad mindazt a könyvektől, guruktól, amit vártál?
- Kínoz, ha nem te vagy a legjobb?
- Sikerül elég pozitívnak lenned, ha törekszel rá?
- Volt, hogy rosszul voltál, mert annyira pozitív akartál lenni?
- Igaz rád: Jól vagyok, és jól halad az életem, csak néha jól jön egy kis plusz lelkierő ?
- Van, hogy kiugróan: szorongsz / depis vagy / evészavaraid / függőségeid / kényszereid vannak?
- Szorongasz attól, hogy szorongsz?
- Zavar, hogy mások nem olyanok, amilyeneknek lenniük kellene?
Jó az önfejlesztő, coach, motivációs, idézetes, guru irány
Sokan azt gondolják, hogy azért nem sikerült nekik, mert nem akarták eléggé
Ezzel a mondással, hogy valaki csupán nem akar, sokszor csak egy hibáztatás, ami az emberek részéről zajlik. Fontos érzés nekünk, hogy legyen egy ilyen kontrollérzetünk, hogy velünk nem történhet baj, csak a másikkal. Ezért van ez az elhárító mechanizmus az emberek részéről, hogy ha valaki valamitől szenved, akkor biztos, csak nem akarja eléggé. Ez irreális elvárásokat támaszt az emberekben, hogy azt hiszik, hogy ha jobban akarja, akkor el fogja érni. De van olyan, hogy így sem megy, vagy nem tudja akarni. Ilyenkor azt érdemes előtte megtalálni, hogy mi miatt nehéz neki, mi miatt “nem tudja úgy akarni”.
A pozitív hozzáállás fontos, de elbírod a negatív érzéseket?
Fontos, hogy ezeket a negatív érzéseket megéljük. Azt, hogy hogyan lehet például a negatív érzéseket elbírni, megküzdeni velük, arról annyira nem beszél az önfejlesztés, inkább csak arról, hogy hogyan próbáljunk a pozitív felé fordulni. Úgyhogy ez csak ilyen fél megoldás, szerintem. Tehát néha igenis dühösnek kell lenni, ki kell adni a dühünket, ki kell adni a szomorúságunkat, sírni kell, párnát csapkodni, akár egy dühös levelet írni (nem kell odaadni senkinek), de néha erre szükség van, hogy ezeket az érzelmi dolgokat átélhessük. Olyanokat, amiket nem kellemes átélni, de hasznos. Olyan, mint egy jó masszázs, hogy közben nem jó, nagyon fáj, ha nyomkodják az embert, de utána így megkönnyebbül. Hiteles segítség nélkül viszont ebben is el lehet csúszni.
Reális kép a marketing helyett
Egy pszichológus nem mond olyat, hogy egy-két nap tréning után teljesen helyrejössz. Egy pszichológus azt mondja, hogy jó, oké, akkor ezen most dolgozni kell, hosszabb távon. Lehet, hogy évekbe fog telni, mire egy komolyabb változás áll be az életedbe, és ez nem feltétlenül lesz kellemes.
Mennyivel kellemesebb hallgatni egy karizmatikus embert, aki kiáll a színpadra, és mint egy pap, akinek az ember boldogan követője lesz – és azt hiszi, hogy na ő végre megtalálta az igazi tutit -, aki fellebbent valami irreálisan pozitív dolgot, ami miatt boldogan járok a tréningekre.
Ezután nagyon nehéz dolog, hogy mondjuk az ember eljár rendszeresen tréningekre, belerak egy csomó időt, befizet egy csomó pénzt, és azt mondja magának, hogy semmi változás nem történt.
Az, hogy egy csomót küzdöttem valamiért, és rájövök, hogy hülyeséget csináltam, érzelmileg olyan megterhelő… Ezt nem szívesen csinálja az ember, mert borzasztó kudarcélmény, és inkább azt magyarázza magának, hogy “de, de, már kicsit jobban vagyok, és jobb az élethelyzetem”. Ilyenkor az ember hajlamos arra, hogy magának elkezdjen hazudni, és azt mondja: “de hát a barátaim mind jól érzik magukat, nem mondja senki azt, hogy nem működik”.
Bekapcsol a társas igazodás. Egy csoportban hatnak ránk más emberek véleményei, és ez ellen nagyon nehéz kiállni. És lehet, hogy azt érzi az ember, hogy csak ő volt béna, de nála semmi változás nem volt, és mindenki azt mutatja, hogy változott pozitív irányba – persze, ha nem ezt mutatná, akkor az ciki lenne. Ekkor inkább nem ezt mutatjuk, hanem: sokkal jobban vagyok és mosolygok.
Lehet, hogy mindenki ezt csinálja. Ott vannak tízen, senki nem jutott előrébb, és egymásnak fenntartják ezt a hazugságot. Ekkor nagyon nehéz kiállni, hogy nekem ez semmit nem ér, én nem vagyok jól. Mert akkor a többiek hibáztatni fognak, hogy: “nem akartad eléggé, benned van a hiba, nem abban, hogy hülyeséget mondanak”, és ez egy ilyen önfenntartó rendszerré válhat.
Ez nem jelenti azt, hogy minden önfejlesztő rendszer ilyen lenne, de létező dologról beszélünk.
Jó, de hogyan segít mondjuk egy pszichoterápia? Például ez a kognitív?
Nézzünk egy példát:
Megjön a busz.
Valaki örül, hogy mehet az útjára, odaér végre, ahova szeretett volna menni. Egy másik embernek gyomorgörcse lesz, elkezd remegni. Ugyanaz történt, de mégis teljesen más reakciója van.
Vagy egy társaságban meghall valaki egy nevetést, és az egyik ember odanéz, “na, milyen vicces dolog történt!?”, és örömöt kezd el érezni. A másik ember, akit kiskorában sokat csúfoltak, elkezdi végignézni a ruházatát, hogy esetleg rajta nevetnek-e. Mi a különbség? Az, hogy hogyan értelmezi az adott helyzetet. Az egyik embernek félelmetes ez a helyzet, a másiknak nem.
Jó, a pozitív gondolkodás is erre jó, hogy a jó dologra fókuszálsz, és jó jelentést adsz a helyzetnek. Mi más ebben?
Ezek a gondolatok nem tudatosak. Általában az önfejlesztésben azokkal a gondolatokkal foglalkoznak, amik tudatosak. Ha azt vesszük észre, hogy valami nem megy, vagy rosszabb kedvűek vagyunk, vagy frusztráltak leszünk, akkor az mögött rengetegszer van valamilyen nem tudatos dolog, amit a kognitív módszerrel meg tudunk találni.
És akkor bumm! Nem volt olyan nagy szám a gondolat, csak amikor megtalálod, hogy nem tudatosan igenis ott működik benned valami, ami elég erőteljesen torzított, és nincs összhangban a valósággal, az nagy aha-élmény lehet.
Vannak önfejlesztő könyvek, amik írnak tipikus beakadásokról, de a napjaink folyamán van sokszáz ilyen beakadás, és nagyon más, ha van erre egy módszerünk, amivel ezt megtaláljuk magunkban, és át tudjuk alakítani minden egyes helyzetben.
Egy példa:
Nem vagyok szerethető, de ha valamit tökéletesen csinálok, akkor mégis -> Ezért perfekcionista módon hajtok minden helyzetben -> Ezért nem kezdek el valamit csinálni, mert talán nem sikerül tökéletesen
És ilyenkor a kognitív segít neked reális alternatívát is adni, nemcsak rálátni a rosszra.
És ezt a rendszert minden egyes élethelyzetben, ha megtalálod, akkor tudod átalakítani az életedet, és akkor tudsz túllépni azon, hogy nem mersz elkezdeni valamit, vagy szorongsz egy teljesítményhelyzetben. Így tudod összekötni magadban, és feloldani.
Zsedényi Csaba gondolatait olvashatod, aki 15 éves kora óta foglalkozik önismerettel, ezotériával, önfejlesztéssel, családterápeuta jelölt, pszichológia BA és MA-t ELTE-n végzett szakembere, SOTE-n végzett kognitív viselkedésterápiás konzulens, jelenleg a SOTE pszichiátriáján önkéntes pszichológus, hogy a mindennapi emberek problémáira még hatékonyabb megoldásokat adhasson.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél e-mailek értesülni a legújabb cikkekről, tréningekről, itt tudsz feliratkozni:
Pszichológus, coach, egyéni - és szervezeti tanácsadó. Az Eredmények című könyv szerzője, illetve a Business Burnout Biblia című könyv írója. A Fulfilled.hu tulajdonosa. A PPKE-n szerezte pszichológia alapdiplomáját, majd a az ELTE-n tanult tovább munka- és szervezetpszichológia mesterképzésen. Nagyvállalati tanácsadásokban a Corporate Values csapatával dolgozik együtt, illetve a KÜRT Akadémia rendszeres vendégírója.