A következő iromány egy részlet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológia BA szakán írt fejlődéslélektani rész-műhelymunkámból, aminek most a célja, hogy oktasson az ezoterikus útvesztők kapcsán (köszönet az engedélyért az etikai bizottságnak). Elsőként a tudományos szöveget olvashatod, majd a lényeget leegyszerűsítve megtalálod, ha legörgetsz a lap aljára:

 

matt-icons_go-down

 


Az EEG agyhullámok alakulása az életkor változásával, különös tekintettel a théta tartományra: vajon visszaidézhető-e a gyermeki tudati érzékelés?

Jelen dolgozat célja egy, az ezoterikus köztudatban élő gondolatnak (miszerint a théta agyhullám egyfajta „megváltás” lenne) tudományos értékelése és áttekintése. Az esszében az életkorral változó EEG aktivitást vizsgálom, kiemelve a théta hullámot, és a növelésével járó tényezőket. Először definiálom az EEG fogalomrendszerét, ismertetem a különböző agyhullámok lényeges jellemzőit, majd kifejtem az ezoterikus alapfelvetést. Ezután a théta agyhullám különböző előfordulásairól írok (pl. ADHD-ban való szerepéről, meditatív állapotokról), majd vázolom, hogy milyen eszközökkel (pl. meditációs gyakorlatokkal) növelhető a théta aktivitás. Az ezt követő részben a théta hullámok és meditációk kellemetlen velejáróiról írok, majd összehasonlítom az így elért élményeket a tudatzavarokkal. Dolgozatom végén két lehetséges pszichológiai iskola megközelítéséről írok. Az esszé jelentősége, hogy rávilágít arra a problémára, hogy a spirituális érdeklődésűek köztudatában élő idealizált kép a thétáról, és a théta hullám növelésére való törekvés a valós hasznok mellett veszélyeket is rejthet magában.

Fogalomrendszer (Kéri & Gulyás, 2003)

Az EEG Az EEG egy komplex, több komponensből álló periodikus görbe, melyet felnőtteknél nyugalomban viszonylag nagy amplitúdójú, 8-12 Hz tartományba eső hullámok (alfa) dominálnak. A jelenséget először Berger vizsgálta Jénai Egyetemen (1929), és megfigyelte, hogy fényinger, mentális erőfeszítés hatására vagy felfokozott emocionális állapotban az alfa aktivitást egy kisebb amplitúdójú, nagyobb frekvenciájú komponens váltja fel (béta-aktivitás).

Ha a nagyobb amplitúdójú és kisebb frekvenciájú hullámot egy kisebb amplitúdójú és nagyobb frekvenciájú váltja fel, deszinkronizációról beszélünk, míg ellenkező esetben szinkronizációról. Ugyan az EEG pontos keletkezési mechanizmusa nem ismert, valószínű, hogy több ezer neuron összesített elektromos aktivitását tükrözi, amely az agykéreg felszíni részének megfelelően helyezkednek el.

Így születik az EEG kép

A hajas fejbőrre kis ellenállású fémből készült elektródákat helyeznek négy referenciaponton (orrnyereg, okcipitális területen lévő kiemelkedés, és két preauriculáris pont). A mérés a két elektróda közötti potenciálkülönbséget vezeti el bipoláris (két aktív elektróda közt) vagy unipoláris (aktív és inaktív elektróda jelét veti össze) módon. A mért jelet fel kell erősíteni, hogy megjeleníthetővé váljon, amelyet szűrőkkel szűkítenek 0,5 és 30 Hz közé. A kapott analóg EEG-görbét digitális jellé alakítják, és a kapott komplex görbét Fourier-analízis segítségével különböző frekvenciájú komponenseire bontjuk fel.
Az EEG tartományai

Jelenleg öt frekvenciatartományra osztják fel az EEG spektrumot. A legmélyebb a delta tartomány, amely 1-2 éves korban meghatározó fiziológiásan, illetve a mélyalvásban (NREM fázisban) megfigyelhető a legnagyobb mértékben. Amplitúdója 0,5-3,5 Hz. Ezt követi a théta tartomány, amely 1-6 éves korban fiziológiás, REM alvásban, hipnózisban és meditációban domináns. Ennek amplitúdója 4-7,5 Hz közé esik. Az alfa tartomány 8-12 Hz között van, ez az agy „alapritmusa”. Az információfeldolgozás általános, időbeli koordinációja jellemző itt. A béta tartomány 13-30 Hz közé esik, a szenzoros és emocionális behatásokkal áll kapcsolatban. Illetve létezik egy úgynevezett gamma tartomány, amely 30-50 Hz közé esik, az ingerek alapkomponenseinek összekapcsolásával áll kapcsolatban.

Baseline, illetve ERP aktivitás

Megkülönböztethetünk úgynevezett nyugalmi (baseline), illetve eseményhez kötött (Event Related Potential – ERP) aktivitást. Mivel a különböző kognitív feladatok, és események számos fajta választ válthatnak ki, esszémben az alapvetően a baseline aktivitásra térek ki részletesebben.

Megbeszélés

Kiindulási alap
A new age és ezoterikus könyvek, tanítóktól rengeteget lehet hallani a thétáról, mint az Istenhez való közvetlen kapcsolódás eufórikus, intuitív és elérendő állapotáról. „Meggyőződésemmé vált, hogy ha a théta-állapotban fordulunk Istenhez, közvetlenül hozzá kapcsolódunk – mintha csak bedugnánk egy konnektort -, és a gyógyulás azonnal megtörténik.” (Stibal, 2016)

A „théta” népszerűségére jó bizonyíték, hogy a Google „théta hullám” kifejezésére az első oldalon kizárólag spiritualitással foglalkozó oldalakat jelenít meg.

1. A théta szerepe és változása az életkor előrehaladtával egészséges esetben
Ahogy a fogalomrendszerben tisztáztam, hatéves kor tájékára tehető a théta agyhullám fiziológiás voltának lezárulása. Ugyanerre az időszakra tehető, amikorra befejeződik a hippokampusz érése, amely azért is felelős, hogy meghatározza az énképet, illetve az éntörténetet (Pariser, 2016). A hippocampus néhány funkcióját külön is megemlítem, melyből témánk szempontjából elsősorban a téri – idői kontextus összehangolása, az epizodikus memória konszolidációja, és a kontextus alapján összefüggő információk egységes eseménysorrá történő rendezése lényeges (Gyimesi, 2014).
Arról, hogy miért, és mikor fontos a théta szinkronizáció, Miller 1991-ben írt a CorticoHippocampal Interplay and the Representation of Contexts in the Brain c. könyvében: „…azokban az időszakokban az állatoknál, amikor fontos, hogy a faj információt szerezzen a környezetétől (pl. a szociális viselkedés megtanulása), akkor a leggyakoribb, hogy théta szinkronizációt generál a hippokampusz.”
Neurofiziológiai kutatások állatokban megmutatták, hogy a théta állapotok hatása, hogy megváltozik az információfeldolgozás. A théta szinkronizáció akkor történik meg a hippokampusz és a kortikális struktúrákban, ha a figyelem magasan fókuszált egy specifikus stimulációra. Azt állítják, hogy a théta ritmus szerepet játszik a figyelmi kettős-kapu mechanizmusban, amelynek lényege, hogy az információszűrés megtörténjen: megszűrjük a beérkező jeleket, és kiszűrjük az interferáló bemenetet (Orekhova és mtsai., 2006 idézi Vinogradova, 1995).

A gyerekeknél a skalpon felvett théta ritmusnál a magas fókuszált figyelem forrása lehet egy belső jelentőségteljesség vagy egy megadott stimuláció vagy ezek memóriában történő reprezentációja (Orekhova és mtsai., 2006). Ez az értelmezés megmagyarázhatja a korábban feltett korrelációkat az exesszív théta oszcillációkban és a baseline skalp EEG és számos neurológiai és oktatási problémára, ahogy a negatív korrelációra is a baseline théta és a feladatoknál létrejövő teljesítménynél (Orekhova és mtsai., 2006 idézi Klimesch, 1999). Ezek alapján a théta oszcillációk, amiket a korábbi események és vagy patologikus folyamatok miatt jelenlévők kiszűrhetik az új szignálok admisszióját (Orekhova és mtsai., 2006 idézi Vinogradova, 1995).
Amellett, hogy a théta aktivitás nagy számban megfigyelhető gyermekeknél, azt általánosan az éretlenség jeleként értelmezik (Orekhova és mtsai., 2006 idézi Clarke és mtsai., 2001).
Már itt láthatóvá válik, hogy valójában az egészséges fejlődés része a théta hullámok csökkenése, hiszen a théta jelenléte utalhat patologikus folyamatokra is, vagy éppen éretlenségre.
Miért van az, hogy a théta oszcillációk olyan jelentősek a gyerekeknél, de ritkán megfigyelhetőek egészséges felnőtteknél? Először is, a gyerekek általában több intenzív affektív állapotot tapasztalnak meg a laboratóriumi körülmények között, és a figyelmük magasabb fokát vezérli a belső jelentősége az adott stimulációnak. Másodszor pedig alacsonyabb fokú viselkedési automatizáltsággal rendelkeznek, és kevésbé regulálják a viselkedésüket, mint a felnőttek (Orekhova és mtsai., 2006, idézi Casey és mtsai., 2005). A théta oszcillációk egyébként fontos szerepet játszanak az új szinaptikus kapcsolatok és a meglévő szinapszisok megerősítésében az állati agyban (Orekhova és mtsai., 2006, idézi Diamond and Rose, 1994) és memóriában és tanulásban az embereknél (Orekhova és mtsai., 2006, idézi Klimesch, 1999). Az itt leírtak alapján viszont az intenzívebb affektív állapotok és alacsonyabb viselkedési automatizáltság összhangban van az ezoterikus közegben példaként állított „minden pillanatban ébernek lenni, átélni a pillanatot és az adott pillanatra reagálni a megszokott reakciók helyett” (Osho, Csattos Ilona, Eckhart Tolle, és számos spirituális tanító által tanított) típusú viselkedéssel, ami azt jelenti, hogy van átfedés az idealizált „életmód” és a théta agyhullám között.

Az egészséges öregedés része a csökkent théta

Obrist 1953-ban arról írt, hogy a lassú EEG folyamatosan csökken 60 éves korig, ahonnan ez újra emelkedni kezd, és a középkorú embereknél pedig megnövekedik a gyors EEG. A lassú hullámok idős embereknél együttjárhatnak a szenilis demenciával, illetve arterioszklerózissal
(Obrist, 1953, idézi Hoch és Kubis, 1941; Liberson és Sequin 1945). Sőt, magas korreláció fedezhető fel a mentális visszafejlődéssel (Obrist, 1953 idézi McAdam és McClatchey, 1952).
Összefoglalva az eddig leírtakat tehát az egészséges emberi fejlődés során az életkorral csökkennek a lassú hullámok 60 éves korig (ide tartozik a théta is), majd újra emelkedni kezd. Amennyiben magasabb a lassú hullámok jelenléte az pedig jelenthet egészségtelen állapotot is. Ezek alapján láthatjuk, hogy a felvázolt kutatók számos munkája már önmagában cáfolja, hogy csupán a théta hullám magas jelenléte lenne a lelki egészség és önmegvalósítás csúcsa.

Théta és ADHD
A théta hullámok vizsgálata a patológiában leggyakrabban az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás) és az epilepsziában meghatározó.
Az ADHD-val rendelkező páciensek magasabb abszolút és/vagy relatív delta és théta erővel bírnak, és csökkent abszolút és/vagy relatív béta és gamma erővel összehasonlítva a vele egykorú egészséges kontrollszemélyekkel (Basar & Güntekin, 2013). Mivel a théta aktivitás nagyobb, és a béta aktivitás csökkentebb az ADHD pácienseknél, a théta/béta arány (TBR) az egyik legfontosabb komponense az abnormális EEG-nek (Basar & Güntekin, 2013, idézi Barry és mtsai., 2003a; Barry és Clarke). Ez például egy újabb tényezőt vet fel egészségügyi szempontból: a béta hullámok jelenlétének arányát a thétához képest.
Mostanság egyre nagyobb érdeklődés van a théta/béta arányra az egészséges felnőtteknél. A kutatások kimutatták, hogy negatív kapcsolat van a théta/béta arány (TBR) és vonás figyelem kontroll, ahogy a stressz-indukált figyelmi kontroll csökkenésben is (Angelidis és mtsai., 2016, idézi Putman, van Peer, Maimari, & van der Werff, 2010; Putman és mtsai., 2014), figyelem-irányítottság (Angelidis és mtsai., 2016, idézi Morillas-Romero, Tortella-Feliu, Bornas, & Putman, 2015b), emocionális szabályozás (Angelidis és mtsai., 2016, idézi Tortella, Feliu és mtsai., 2014), viselkedéses gátlás (Angelidis és mtsai., 2016, idézi Putman és mtsai., 2010) és motivált döntéshozatalban (Angelidis és mtsai., 2016, idézi Massar és mtsai., 2014; Massar, Rossi, Schutter & Kenemans, 2012).

Gyermekeknél vizsgálták, hogy a megnövekedett théta/béta arány mellett az ADHD-ban szerepet játszik az alfa hullámok minősége is (Lansbergen és mtsai., 2011). Így nem lehet
egyértelműen kijelenteni, hogy a théta aktivitás önmagában lenne az ADHD legfontosabb tényezője, viszont egyértelműen szerepet játszik benne.

Az eddigiekben tehát ismertettük a théta hullám szerepét, és az egészséges fejlődését, számos érvet láthattunk, amely bizonyította, hogy önmagában a théta hullám az azonnali gyógyulás helyett patológiás folyamatra is utalhat, ám ebben más agyhullámok is szerepet játszanak.
A továbbiakban részletesebben kitérek rá, hogy milyen további hasonlóságok vannak a gyermeki tudat, és a théta élményvilága között.

2. A meditáció, mint gyermeki tudat elérésének eszköze
Feljebb írtam róla, hogy a gyermekek théta állapota együtt jár az intenzív affektiv állapot és alacsonyabb viselkedési automatizáltsággal. Emellett fontos kiemelni a csecsemőként megtapasztalt szimbiózis élményt, illetve a hatéves kor előtt végetérő élményvilágot, ahol a gyermek nem rendelkezik meghatározott „én-történettel” a hippokampusz fejletlensége miatt. Ebben a korban megjelenik az elkülönült én és a hozzárendelt történet.
Minden meditáció végső célja a „nonduális” állapot elérése (Berman és mtsai., 2015), ami egy olyan mentális állapotra utal, amely mentes a fenomenológiai tartalmaktól, és egy tiszta tudatosság jellemzi, amely mentes a kettősség megosztó, ellentétes voltától (Berman és mtsai., 2015). A Yoga Szútrák úgy hivatkoznak erre az állapotra, mint befelé kontemplálás, ahol a figyelem és a megfigyelő teljesen összeolvad. Ez tulajdonképpen az elkülönültség érzés kettősségét is megszünteti (én és nem-én).

Théta aktivitást növelő tényezők
Egy 1715 résztvevőből álló vizsgálat, amely 1966-2015-ig dolgozott fel adatbázisokat, megmutatta, hogy a mindfulness meditáció leggyakoribb velejárója volt a megnövekedett alfa és théta erő, mind egészséges és patológiás csoportokban. Az együttes jelenléte a növekedett alfa és théta hullámoknak jele lehet a relaxált éber figyelmi állapotnak, amely hozzájárulhat a mentális egészséghez (Lomas és mtsai., 2015). A meditáció egy olyan mentális gyakorlat, amelyet egy mélyen ellazult, mégis teljes mértékben éber állapot jellemez (Takahashi és mtsai., 2015 idézi Mason és mtsai., 1997). A gyakorlatot sokak arra használják, hogy
serkentsék a mentális egészségüket egy önirányított módon, illetve csökkentsék a stresszt és az érzelmeiket managelhessék (Takahashi és mtsai., 2015 idézi Bishop, 2002; Kabat-Zinn és mtsai 1992; Reibel és mtsai., 2001). A meditáció közben a gyakorlott meditálók magasabb alfa és théta EEG erőt mértek (Takahashi és mtsai., 2015 idézi Corby és mtsai. 1978; Delmonte, 1984; Travis, 2001; Woolfolk, 1975). Ezek a kutatások viszont a meditatív állapotok, illetve a théta jelenlétének pozitív hozadékát emelik ki.
Számos korábbi EEG tanulmány bizonyította, hogy a meditáció által létrehozott lassulás az alfa hullámokban és sok tapasztalat a Zen tréningben átvált théta hullámokra (Takahashi és mtsai., 2015 idézi Kasamatsu és Hirai, 1966; Murate és mtsai., 1994). Azok az emberek, akik magasan képzettek az ön-hipnózisban emelkedettebb szintű théta aktivitást mutatnak, nem csupán hipnózisban, de éberen is (Fell, 2010 idézi Tebecis 1975).
Az eddig leírtak alapján egy nagyon lényeges információt találtunk: a tapasztalt gyakorlók agyhullám aktivitása éberen is emelkedettebb théta aktivitást mutat, ami választ ad a kérdésre, hogy felnőttkorban átélhető-e újra a magasabb baseline théta. Rengeteg kutatás van, amely arról ír, hogy milyen pozitív lélektani hatásokkal jár a meditáció, most viszont térjünk ki részletesen a magasabb théta szint gyakori problémáira.

3. A théta néhány további kellemetlen szerepe
Ismert jelenség, hogy a hosszantartó periódusok a kognitív aktivitásban úgynevezett mentális ködhöz vezetnek. A mentális köd csökkent munkamemória teljesítményhez vezet, csökkent figyelmi készséghez (Wascher és mtsai., 2014 idézi Boksem, Meijman, & Lorist, 2006; Lorist és mtsai., 2000), ami megnövekedett théta szinttel járt együtt.(Wascher és mtsai., 2014). Tehát együttjárás van a megnövekedett théta szint és a mentális köd között. Azt találták, hogy azok az egyének, akinek magas TBR aránya van, nehézségekkel küzd az érzelmi stimulusok gátlásában (Angelidis és mtsai., 2016, idézi Putman és mtsai., 2010) vagy az érzelmi regulációban (Angelidis és mtsai., 2016, idézi Tortella-Feliu és mtsai., 2014).
Ezek alapján emlékezhetünk, hogy a gyermekkori théta erős érzelmi affektivitással járt együtt. Emlékezhetünk, hogy a felsorolt tanítók szerint, akik azzal érveltek, hogy az élet intenzív átélése a cél, akik általánosan spirituális gyakorlatokat (akár meditációt) használnak ennek az előidézésére, majd mint általános elérendő állapotként hivatkoznak erre, az eddigi kutatások alapján igencsak megközelíthetőnek tűnik mindez: a gyakorlott meditálók agyhullámai théta hullámokra lassulnak, a magas TBR arány pedig problémákkal jár együtt az érzelmi regulációban. Ellentét áll fent azonban ezzel, hisz ahogy feljebb olvasható volt, a mindfulness gyakorlók egyik célja például pontosan az érzelmi management lenne.

A théta és a meditatív állapotok sötét oldala: Remegés vagy epilepszia
A meditáció számos pozitív hatása mellett alulreprezentált a kellemetlen hatások jelenléte, amivel a meditáció együttjárhat. Az eddigiek alapján tehát lehetséges, hogy egy gyakorlott meditáló mentális ködöt, illetve érzelmi regulációs nehézségeket tapasztaljon meg, amivel ellentétes motivációval kezdett a gyakorlásba – ám ezt kezeljük csupán felvetésként, hisz számos más tényező is befolyásolja ezeket az állapotokat.

A másik nagyon vitatott téma az epilepszia és a meditációs élmények határvonala. Nehéz különbséget tenni az epilepszia és a spirituális gyakorlatok hatására átélt élmények között. Az ősi transzcendentális meditáció (ami alapvetően egy mantra ismétlésére épül) laboratóriumi körülmények között is kutatott módszer, amely egy 2006-ban publikált kutatás szerint kétélű kard lehet az epilepsziások számára (Lansky, Louis). Az arra hajlamos személyeknél a TM növeli az epilepsziás rohamok kockázatát (Lansky & Louis, 2006 idézi Jaseja, 2005).

Pszichózis vagy „isteni sugallat”
Emellett a szokatlan élmények meditációban a tanítók által gyakran úgy értelmezettek, mint a spirituális felébredés velejárói, az internalizált stressz és pszichológiai problémák kioldása, és a spirituális vagy pszichofiziológiai energia kioldódása, és pozitívan tekintenek ezekre (Lindsay, 2014). A Zen Buddhista tradíció ezeket a szokatlan negatív élményeket „makyo”nak nevezi, ami lefordítva annyit tesz, mint az ördögök világa, ami az érzelmi hullámzástól az áldás érzeteihez, szokatlan testi érzetekhez, miszpercepciókhoz (illúziók) és hallucinációkig terjedhet (Lindsay, 2014, idézi Austin, 2010). A pszichikus erők megtapasztalása meditációban kapcsolatban állhat pszichózissal, önálló rohamokkal vagy eredménye lehet közvetlenül a pszichikus rohamnak (Lindsay, 2014, idézi Kasper, 2010). Példa még erre, hogy tudni vélik, hogy mi fog történni a jövőben (Lindsay, 2014 idézi Rahey, 2014), testen kívüli élmények, korábbi életek emlékei vagy dejá vu tapasztalatok (Lindsay, 2014).

A kundalini típusú jógában létezik egy kifejezés, amit ezekre a típusú problémákra használnak: a kundalini szindróma. „Ez egy nagyon súlyos testi, lelki és szellemi állapot, ami annak köszönhető, hogy a kundalini energia hamarabb ébred fel a testben, mint ahogy a test és az energiatest erre készen állna. Ilyenkor az ember idegrendszere és testi állapota folyamatosan gyengül. Lelki szinten az ember kilátástalannak látja a helyzetét, depressziósnak érzi magát, egy beszűkült tudatállapot jellemzi. Szellemi szinten az ember láthat olyan képeket és hallhat olyan hangokat, amik nem a tiszta szellemiségből származnak és a valóságtól teljesen elrugaszkodottak. A kundalini szindróma gyógyítható a megfelelő gyakorlatok segítségével.”
Egy kutatás a TM meditációt végzők körében kimutatta, hogy a gyakorlók magasabb pontszámokat értek el vallásosságban és paranormális észlelésekben (pl. deperszonalizáció, auditórikus hallucináció), mint a nem meditáló kontrollszemélyek (Lansky & Louis, 2016 idézi Persinger, 1992).
Az eddigieket összefoglalva tehát a meditáció és spirituális gyakorlatok a megemelkedett théta szint mellett patologikus, vagy ahhoz hasonló folyamatokat is eredményezhetnek. A következőkben ismertetem a tudat funkcióit és összehasonlításként néhány tudatzavart.
A tudat és a megfelelő éberségi szint
A magas baseline EEG théta gyakran úgy értelmezett, mint az éberség alacsony szintje (Orekhova és mtsai., 2006). A tudatnak két fontos feladata van: az egyik a környezet és önmagunk folyamatos követése, az érzékleteink, emlékeink, gondolataink, tudatos leképezése. A másik a reakciók és a viselkedés szervezése, amely önmagunk és a környezetünk ellenőrzésére, nyomon követésére és irányítására vonatkozik. Ez külsőleg is észlelhető viselkedésünkben és kognícióinkban manifesztálódik. A tudat funkciói összefoglalva:
alkalmazkodás, idői-téri orientáció, önazonosság megteremtése és fenntartása, akaratlagos, kontrollált, koherens cselekvések tervezése és kivitelezése, külső és belső ingerek felvétele és feldolgozása, illetve az emlékezéssel kapcsolatos műveletek (Atkinson, 2003).

Tudatzavarok
A témához kapcsolódóan párhuzamot emelnék ki a tudatzavarok, és spirituális gyakorlatok hatására előidézett élmények között. Zavartságról, konfúzióról beszélünk, ha a kognitív, érzékelő vagy végrehajtó folyamatok működésében lép fel deficit, így zavart lehet a téri-idői orientáció, de akár az önazonosság érzése is. Delírium esetén olyan akut, fluktuáló tudatzavar alakul ki, amelyen a kognitív funkciók deficitesek, rendszerint reverzibilis, gyorsan alakul ki, gyakran toxinok adására, vagy megvonására. A demencia a kognitív deficitek generalizált, általában progresszív megjelenésével járó állapot, fokozatosan alakul ki. A pszichózis olyan mentális zavar, amelyben hallucinációk, érzékcsalódások lépnek fel, a valóság és a képzelet nem különíthető el a beteg számára, gyakran jelennek meg hangulatingadozások, impulzív kitörések is. Ezen kívül beszélhetünk még részleges vagy parciális tudatzavarokról (ezekben a tudatnak csak adott alrendszere nem funkcionál kielégítően, pl. az idői orientáció), és globális zavarokról, amelyek esetében az éberség nagyjából megtartott marad, de a tudattartamok olyan fokban dezorganizáltak, hogy a tudat szinte teljes mértékben funkcióképtelen (Varga, 2008).
A klasszikus pszichológiai iskolák magyarázatai és kapcsolatai a thétával

A freudi megközelítés alapján az alvás közben megjelenő, irracionálisnak és érzelmileg telítettnek nevezhető, álmodást nevezte manifeszt álomtartalmaknak. Szerinte a tudattalan megismerésének a királyi útja az álmok értelmezése. A tudattalan tartalmai emlékek, vágyak, impulzusok, melyek érzelmileg intenzívek, többségében fájdalmasak, veszélyesek, a szuperegóval (lelkiismerettel/ideális énnel) összeegyeztethetetlennek tűnőek. Ezek a tartalmak az elhárító mechanizmusok segítségével a tudattalanba száműzetnek, alvás közben viszont az úgynevezett „cenzor” (a tudattalan tartalmak pszichikai elkülönítője) „alszik”, így megváltozott módon a tudattalan tartalmak mégis felszínre jöhetnek, vágykielégítő célzattal (Hargitai, 2016). Az álom szakaszaiban megnövekedett théta aktivitás és csökkent béta aktivitás figyelhető meg, amiből következtethetünk, hogy a théta aktivitás valamilyen módon korrelál a tudattalan folyamatok felszínre jövetelével.
A jungiánus megközelítésben az egyén az individuáció folyamatán megy keresztül, amely során tudatossá válik önmaga és környezete számára a tudatalattija egyre mélyebb rétege, mígnem eléri a Selbst mélységét (Hargitai, 2016). Ez összhangban van az eddig vázolt felvetéssel, miszerint a théta aktivitás a tudatosság növelésével baseline szinten is növekedést okoz, a Selbst pedig szintén a nonduális, elkülönülés nélküli állapot megnyilvánulása.

Jung, aki ötvözte a spirituális tanításokat a nyugati pszichológiai megközelítéssel úgy fogalmazott, hogy a pszichózis a kollektív tudattalan előretörését jelenti (Hargitai, 2016). A jungiánus kollektív tudattalan fogalma alapján magyarázható a pszichotikus élmények megjelenése a meditáció hatására.

Korlátok
Ezen esszé alapvetően áttekintő, problémára figyelmet irányító célzattal íródott, ezért a megközelítések sokszínűségén volt a hangsúly a szakmai mélység helyett. A fogalomrendszerben tisztáztuk, hogy az EEG helyének és keletkezésének mechanizmusa pontosan nem ismert, illetve a különböző agyterületeken generálódó théta hullámok mást jelentenek. Számos biológiai, pszichológiai, szociális és más folyamat befolyásolhatja a hullámok hatására átélt élményvilágot, illetve további kutatást igényel, hogy milyen terápia hatásos az itt megjelenített spirituális gyakorlás hatására előidézett problémákra, illetve ezek hatékonysága mögött meghúzódó okok lehetnek meghatározóak. Mindezen korlátok mellett az esszém célja, az alapvető közhiedelem vizsgálata és cáfolata eredményes volt, valós problémákra hívta fel a figyelmet.

Következtetés
A meditáció tudományosan bizonyított pozitív hatásai miatt vonzó lehet számos ember számára, ám korántsem veszélytelen a gyakorlás, hisz pszichózisszerű és epileptikus jellegű élményekhez vezethet, illetve a baseline EEG magasabb théta erejéhez, amely bizonyos tekintetben valóban megfelelhet a spirituális tanítók által leírt intenzív érzelmi állapothoz, ám ez együttjárhat mentális köddel, érzelmi regulációs vagy figyelemzavarokkal.

Mivel az internet segítségével ma Magyarországon rengeteg ember találkozik az ezoterikus gyakorlatokkal, fontos lenne a teljeskörű tájékoztatás a gyakorlók részére a várható esetleges „mellékhatásokról”, illetve a pszichológusi szakmának a megfelelő felkészültsége az ilyen jellegű problémák megértésére, kezelésére, és realitással való kapcsolattartás segítéséhez, vizsgálatához, hogy a megfelelő helyzetben a további gyakorlatok erőltetése helyett más, személyre szabott, és tudomány által alátámasztottan működő segítséget kaphassanak.

Emellett fontos lenne a kommuniáció azokkal, akik ezeket a típusú önismereti gyakorlatokat végzik, arról, hogy létezik szakmailag hiteles segítség, aki – vagy kiegészítve a tanítót, vagy helyrehozni a gyakorlás hatására kialakult problémákat, vagy bizonyos időközönkénti egészségügyi biztonsági vizsgálatot végezzen – a rendelkezésére áll.

Irodalomjegyzék
Angelidis, A., Does, v. d. W., Schakel, L., Putman, P. (2016). Frontal EEG theta/beta ratio as an electrophysiological marker for attentional control and its test-retest reliability. Biological Psychology 121, 49-52. http://dx.doi.org/10.1016/j.biopsycho.2016.09.008

Atkinson, R.L., Atkinson, R.C., Smith, E. E., Bem, D. J. (2003). Pszichológia. Budapest: Osiris – Századvég Kiadó, 160-193

Balázs, V. (2016). Kundalini szindróma. URL: http://anameprogram.com/hu/kundaliniszindroma.29.aphtml

Basar, E., Güntekin, B. (2013). Review of delta, theta, alpha, beta, and gamma response oscillations in neuropsychiatric disorders. Application of Brain Oscillations in Neuropsychiatric Diseases (Supplements to Clinical Neurophysiology, Vol. 62) Chapter 19, 303-341

Berman, A. E. Stevens, L. (2015). EEG manifestations of nondual experiences in meditators. Counsciousness and Cognition 31, 1-11. http://dx.doi.org/10.1016/j.concog.2014.10.002

Clarke, A. R., Barry R. J., McCarthy, R., Selikowitz, M. (2001). Age and sex effects in the EEG: development of the normal child. Clinical Neurophysiology 112, 806-814

Csattos, I. (2015). Vedd észre. Budapest: Csendo Kft.

Tolle, E. (2016). A most hatalma. Budapest: Édesvíz Kiadó

Osho, (1990). From Bondage to Freedom. Mumbai: Rebel Publishing House

Fell, J., Axmacher, N. Haupt, S. (2010). From alpha to gamma: Electrophysiological correlates of meditation-related states of consciousness. Medical Hypotheses 75, 218224. http://dx.doi.org/10.1016/j.mehy.2010.02.025

Freud, S. (1996). Álomfejtés. Budapest: Helikon

dr. Gyimesi, Cs. (2014). A komplex agyi tevékenység elektrofiziológiai vizsgálata (EEG) In Ábrahám és mtsai.. (eds) Emberi életfolyamatok idegi szabályozása – a neurontól a viselkedésig. Interdiszciplináris tananyag az idegrendszer felépítése, működése és klinikuma témáiban orvostanhallgatók, egészség- és élettudományi képzésben résztvevők számára Magyarországon. 2225-2256. Pécsi Tudományegyetem, Dialóg Campus Kiadó, Pécs.

dr. Hargitai, R. (2016). Személyiséglélektan 2. – Freud. Előadás a pszichológia nappali BA képzésben. Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Budapest, 2016. október 19.
dr. Hargitai, R. (2016). Személyiséglélektan 2. – Jung. Előadás a pszichológia nappali BA képzésben. Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Budapest, 2016. november 16.

Hoch, P. and Kubis, J. (1941). Electroencephatographic studies in organic psychoses. American Journal Psychiatry., 1941, 98, 404-408. In Obrist, W. D. Ph. D. (1954). The electroencephalogram of normal aged adults. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/00134694(54)90025-5 (letöltve: 2016 november 2)

Kéri, Sz., & Gulyás, B. (2003). Elektrofiziológiai módszerek a kognitív idegtudományban. In Pléh, Cs., Kovács Cs., & Gulyás B. – Kognitív Idegtudomány. 81-96. Budapest: Osiris.

Klimesch, W. (1999). EEG alpha and theta oscillations reflect cognitive and memory performance: a review and analysis. Brain Research. Brain Research Reviews 29, 169195

Lansbergen, M. M., Arns, M., Dongen-Boomsma, M. V., Spronk, D., Buitelaar, J. K. (2011). The increase in theta/beta ratio on resting-state EEG in boys with attentiondeficit/hyperactivity disorder is mediated by slow alpha peak frequency. Progress in Neuro-Psychopharmacology & Biological Psychiatry 35. 47-52

Lansky, E. P., Louis, E. K. St., (2006). Transccendental meditation: A double-edged sword in epilepsy?. Epilepsy & Behavior 9, 394-400. doi:10.1016/j.yebeh.2006.04.019

Lindsay, S. (2014). Can hyper-synchrony in meditation lead to seizures? Similarities in meditative and epileptic brain states. Medical Hypotheses 83, 465-472. http://dx.doi.org/10.1016/j.mehy.2014.07.015

Lomas, T., Ivtzan I., Fu, C. H. Y., (2015). A systematic review of the neurophysiology of mindfulness on EEG oscillations. Neuroscience and Biobehavioral Reviews 57, 401410 http://dx.doi.org/10.1016/j.neubiorev.2015.09.018

Obrist, W. D. Ph. D. (1954). The electroencephalogram of normal aged adults. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/0013-4694(54)90025-5 (letöltve: 2016 november 2)

Orekhova, E. V., Stroganova, T. A., Posikera, I. N., Elam, M. (2006). EEG theta rhythm in infants and preschool children. Clinical Neurophysiology 117. 1047-1062

dr. Pariser, M.. (2016). Heaven and Hell – Integrating our shadow. Előadás a los angelesi Pszichoanalitikus Intézetben szervezett Nice Guy Konferencián. Los Angeles, 2016. szeptember 2–5.

Schoenberg, P. L., Speckens, A. E., (2014). Modulation of induced frontocentral theta (Fm-θ) event-related (de-)synchronisation dynamics following mindfulness-based cognitive therapy in Major Depressive Disorder. Cognitive Neurodynamics, 9, 13-29

Takahashi, T., Murata, T., Hamada, T., Omori, M., Kosaka, H., Kikuchi, M., Yoshida, H., Wada. Y. (2005). Changes in EEG and autonomic nervous activity during meditation and their association with personality traits. International Journal of Psychophysiology 55, 199-207. http://dx.doi.org/10.1016/j.ijpsycho.2004.07.004

Varga, K. (2008). Tudatzavarok és megváltozott tudatállapotok. In: Kállai J., Bende I., Karádi K., Racsmány M. (szerk). Bevezetés a neuropszichológiába. Bp., Medicina, 419-463.

Stibal, V. (2016). Theta Healing. Budapest: Bioenergetic Kiadó

Wascher, E., Rasch, B., Sänger, J., Hoffmann, S., Schneider, D. , Rinkenauer, G., Heuer, H. és Gutberlet, I. (2014). Frontal theta activity reflects distinct aspects of mental fatigue. Biological Psychology 96, 57-65. http://dx.doi.org/10.1016/j.biopsycho.2013.11.010


Névtelen

  • Az EEG egy agyhullámokat mérő eszköz, amely mutatja az alfa, béta, théta és delta hullámokat, mindegyik hullám más helyzetekben domináns, és más velejárói vannak (pl. delta – mélyalvás, alfa -nyugalmi helyzet, théta – álom/félálom).
  • Minden pillanatban többfajta hullám is van egyszerre, az épp legerősebb hullám alapján nevezzük el, hogy milyen tartományban van az illető (tehát nincs olyan, hogy csak théta hullámaid vannak)
  • Jelentősége van annak is, hogy a többi agyhullám épp milyen aktivitást mutat
  • Jelentősége van, hogy melyik agyterületen mutatható ki az aktivitás (pl. a homloklebenyben és a hippokampuszban jelenlévő théta teljesen mást jelent)

Tehát nincs tisztán théta-állapot, csak olyan, ahol nagy mennyiségben jelen van a théta, de az is számít, hogy épp melyik agyterületen jelenik meg.

 

  • Az ADHD (figyelemzavaros hiperaktivitás) jellemzője például a théta magas jelenléte, ahogy utalhat gyerekeknél patologikus (nem egészséges) folyamatokra is, vagy éppen éretlenségre (gyerekeknél)
  • Időseknél a magas théta jelenlét a együttjárhat szenilis demenciával, arterioszklerózissal, mentális visszafejlődéssel
  • A magas théta jelenlét epilepsziában is meghatározó, illetve mentális köddel is együtt jár

Tehát a théta magasfokú jelenléte, nemcsak, hogy nem mindig gyógyító, sokszor pont arra utal, hogy egészségügyi zavarok vannak.

  • A meditáció és önhipnózis vezethet magas théta szinthez
  • A magas théta szint és meditáció rengeteg pozitív hatással jár, emellett okozhat problémákat (pl. kundalini szindróma, érzelmek szabályozási nehézségei, vagy paranormális élmények). Nem minden spirituális élmény, ami annak látszik, néha csak hallucináció.A pszichotikus és az egészséges ember között az a különbség, hogy az egészséges ember ki tudja kapcsolni az élményeit.

Tehát Vianna Stibal – Theta Healing c. könyvében (aki ugye a mozgalmat is alapította) írt mondata:

„Ha a théta-állapotban fordulunk Istenhez, közvetlenül hozzá kapcsolódunk – mintha csak bedugnánk egy konnektort -, és a gyógyulás azonnal megtörténik.”

Nem igaz.


Ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki a théta healinghez köthető sarlatán lenne, vagy hogy azt bizonyítanám, hogy rendellenességet okozna, csupán szerettem volna megosztani ezt a fontos információt, ami segít mérlegelni a program hitelességét. Jól jön egy adag egészséges szkepticizmus. 🙂

 

About Bíró Bence Péter

Pszichológus, coach, egyéni - és szervezeti tanácsadó. Az Eredmények című könyv szerzője, illetve a Business Burnout Biblia című könyv írója. A Fulfilled.hu tulajdonosa. A PPKE-n szerezte pszichológia alapdiplomáját, majd a az ELTE-n tanult tovább munka- és szervezetpszichológia mesterképzésen. Nagyvállalati tanácsadásokban a Corporate Values csapatával dolgozik együtt, illetve a KÜRT Akadémia rendszeres vendégírója.