Az elmúlt öt évben több mint 200 könyvet olvastam el üzleti témában és a személyiségfejlesztés, sikerpszichológia, spiritualitás témakörében, valamint egy-két tucatot szépirodalmi témában, így azt gondolom, elég nagy rálátásom van az olvasásra.

 

Hogyan is kezdődött?

Sosem szerettem igazán olvasni. Az iskolában a kötelezők többségét azért elolvastam (bár egyáltalán nem élveztem), illetve nyaranta a tengerparton néhány Harry Potter és pár természettudományos könyv is elfogyott. Korábban írtam már arról, hogy külső szemlélő számára nagyon sikeres voltam mind az általános iskolás és gimnáziumi tanulmányaimban, mind pedig egyéb más területeken, viszont ezt belül nem így éltem meg. Azt éreztem, hogy mindig újabb és újabb, egyre nagyobb eredményeket „kell” letennem az asztalra, hogy értékesnek érezhessem saját magamat. Az értékességemet, az önbecsülésemet az elért eredményeimtől tettem függővé. Bár jól ment a tanulás az iskolában, azt gondoltam, hogy ezt lehet még hatékonyabban, még rövidebb alatt is végezni, így ezt kezdtem el kutatni, ezt akartam megtanulni. Az első könyv, ami kezembe került (és abszolút önálló lelkesedésből akartam elolvasni), a Duplázd meg a tanulóerődet! (G. A. Dudley) volt. A legutolsó oldalakon lévő könyvajánlók ébresztettek rá arra, hogy rengeteg könyv létezik, mely a személyes hatékonyságról szól. Azonnal beszippantott. Végre úgy éreztem, hogy rátaláltam arra a műfajra, mellyel igazán szeretek foglalkozni – és örültem, hogy nem én vagyok a selejt, mert nem tetszettek a szépirodalmi művek, hanem egyszerűen nekem más műfaj az, ami bejön.

Első szint

Elkezdtem falni a könyveket. Sikerpszichológia, személyes hatékonyság, motiváció, célkitűzés, inspiráció, hálózatépítés, tőzsde, személyes pénzügyek, életrajzok, marketing, spiritualitás, stb… megszállottan kutattam. Már magam sem tudtam sokszor, hogy mit, de azt éreztem, hogy végtelen mennyiségű információt akarok ezekről a témákról begyűjteni. Utólag felismerve látom, hogy itt is az volt bennem, hogy ha minél nagyobb az olvasási teljesítményem, minél több könyvet minél hamarabb elolvasok, annál többet érek. Így szinte csak a mennyiség számított, a minőségi tanulásra csekély figyelmet fordítottam. Az első nagyjából 100 könyvön ennek köszönhetően nagyon hamar átmentem, de be kellett látnom, hogy alig emlékszem belőlük valamire, alig hasznosítottam belőlük bármit is. Azért olvastam, hogy puszta információt szerezzek. Hogy megtaláljam azt az egy kulcsot, ami majd az egész életemet rendbe teszi. Kerestem a „Szent Grált”. Azt gondoltam, minél több könyvet elolvasok, annál több esélyem van megtalálni. Csalódnom kellett, mert nem találtam sehol. Hasonlóan az eredményhajhászásomhoz, ott sincsen olyan, hogy majd ha elérem csak még azt az egy eredményt, akkor onnantól kezdve minden jó lesz. Egyre frusztráltabbá is váltam, hogy nem találom „A válasz”-t az egész mindenségre. Utólag és talán kívülről nézve is butaságnak tűnik, hogy miért tesz valaki ilyet, de ebben a hitben élve mi sem volt közelebb a valósághoz (ráadásul nem tudatos folyamatként működött bennem, hanem tudat alatt).

Második szint

Új időszak következett. Elkezdtem figyelni rá, hogy magáért az olvasás öröméért olvassak. Valóban megszerettem olvasni, és az elsődleges motivációm az olvasásra az olvasás szeretete volt. Ugyanakkor még mindig az információt, a „siker titkát” keresve olvastam, csak már figyeltem arra, hogy gyakorlati megközelítésből szemléljem, és azt nézzem, hogyan tudom majd ezt beépíteni a saját életembe, majd pedig építsem is be azt. Sokkal mélyebbé vált így egy-egy könyv feldolgozása: minden könyvet kijegyzeteltem, felírtam a kulcsgondolatokat, és igyekeztem többé-kevésbe alkalmazni is az olvasottakat. Lassabban haladtam, de több értelmét láttam. Továbbra is az információért olvastam, de eggyel mélyebb szinten, hiszen már nem frusztrált, hogy nem találom azt az egyetlen világmegváltó kulcsot az élethez.

Harmadik szint

Ami ezután következett (az elmúlt körülbelül fél évben), teljesen kitágította az eddigi elképzeléseimet. Egyszer csak leesett. Egyszer csak megértettem. Sokszor beszélek arról az előadásaimon, hogy szuper, ha gondolati szinten megértünk valamit és ezáltal elkezdünk valahogyan cselekedni belőle, de az igazi tanulás akkor zajlik, amikor érzelmi szinten is „megértjük”. Amikor nem tudod megmagyarázni, egyszerűen csak érzed, hogy tudod. Biztos volt már veled is olyan, amikor valamire ráébredtél, és annyira a magadénak érezted a felismerést, mintha azt még sosem mondta volna senki előtted. Pedig lehet, hogy tanítóid, szüleid számtalanszor szembesítettek már vele, vagy milliószor olvastad egy könyvben, de most érzelmi szinten is átélted. Most végre a tiéd lett. Ez mélyebb, mint az „AHA-élmény”, mert az még a gondolati szintű megértést jelenti.

Végre számomra is elérkezett a felismerés, hogy az olvasni is lehet így. A mentorom, Szabó Péter beszél arról és mondta nekem is mindig, hogy olvasás közben arra figyel, mit vált ki belőle egy-egy könyv. Vagy ahogy Ralph Waldo Emerson megfogalmazta, „Egy könyv az olvasójától válik naggyá.”. Számtalanszor hallottam már ezt, gondolati szinten értettem is, de egyszerűen idő kellett neki, amíg leesett érzelmi szinten is.

Az elmúlt nagyjából fél évben elolvasott könyvek teljesen más hatással voltak rám azáltal, hogy nem csak az információt kerestem, hanem magamra is figyeltem közben. Sokkal mélyebben fogadtam be az információkat is, és a gondolati szintű megértés helyett egy érzelmi tanulás vette át a szerepet. Az olvasás öröméért olvasok, és közben a felismerésekre (insight) figyelek, így eközben az információ is sokkal könnyebben, erőltetés nélkül beáramlik.

Arra kérlek, hogy a cikk hátralevő részét is így olvasd.

Nem az életet tapasztaljuk meg, hanem az életről való gondolkodásunkat. Viszont azáltal, hogy olvasás közben is magunkra figyelve fogadjuk be az információt is, közelebb kerülünk ahhoz, hogy ne a gondolatainkban maradjunk, hanem egy valódi, mély, érzelmi tapasztalás következhessen be. Muszáj picit lecsendesíteni az elménket, a gondolatainkat, ha nem akarunk a fogságukban élni. Ha csak a gondolati szinten létezünk, elveszítjük, elnyomjuk az intuíciónkat (ami minden embernek van, hiszen ez nem egy képesség, hanem egy állapot). A probléma a folytonos „Szent Grál” kereséssel, vagy ugyanígy bármilyen tanáccsal, hogy amíg nem engedjük felszínre a belső iránytűnket, addig nem tudjuk megtalálni/alkalmazni, viszont amikor már felszabadítottuk belső iránytűnk működését, már nincs szükségünk a Szent Grálra és a tanácsokra. Érdekes paradoxon.

„Az a probléma a jó tanáccsal, hogy ameddig nem nyerjük vissza tájékozódó képességünket, nem tudjuk alkalmazni, ha pedig már visszanyertük, nincs is rá szükségünk.” Michael Neill

A csendben figyelés, a meditáció egy hasznos eszköz lehet, mely segíthet eljutni abba az állapotba, ahol valóban érzelmi szinten, felismeréseket tapasztalva folyhat az olvasás. Szintén Michael Neill-től származik az a gondolat, hogy ha lassítani akarod az autód motorját, akkor ne lépj a gázpedálra. Ha csitítani akarod a gondolataidat, akkor ne pörgesd fel őket. Ez pedig az jelenti, hogy nincs annál gyorsabb módszer az elme lecsendesítésére, mint nem tenni ezért semmit. Ha felismered, hogy a meditáció a természetes állapotod, már semmit sem kell tenned az eléréséért.

Összefoglalva

  • Ne csak az információért, hanem a felismerésekért is olvass. Ne csak a könyvre figyelj, hanem arra is, hogy ez mit vált ki belőled, és kövesd azt.
  • Ugyanígy, ha valakire hallgatsz, és tanácsot kérsz tőle, figyelj közben magadra, hogy mit vált ki belőled, milyen felismeréseket hordoz ez számodra magában.
  • Egy könyvben, tréningen vagy tanácsban sem találod meg „A válasz”-t, amíg nem hagyod, hogy érzelmi szinten is tapasztalj. Utána viszont akár minden szóban megtalálod azt, amit oly nagyon keresel. Hiszen a válasz Te magad vagy mindenre. A válasz benned van mindenre.
    Ehhez segíthet hozzá befelé figyelés, az elcsendesedés, a meditáció.

És végül fontos, hogy tudd:

Semmit sem kell tenned, birtokolnod, megszerezned, megváltoztatnod, gyakorolnod vagy megtanulnod, hogy boldog, szeretetteli és teljes légy.

Néhány könyv, melyet mostanában olvastam, és igazán nagy hatással volt rám:

  • Csattos Ilona: Vedd észre
  • Michael Neill: The Inside-Out Revolution
  • Jamie Smart: Clarity
  • Müller Péter: Útravaló – Örömről, játékról, önfeledtségről
  • Malcolm Gladwell: Outliers – The Story of Success
  • Jed McKenna: Spiritual Enlightenment, The Damnedest Thing
  • Neil Donald Walsch: Amikor minden megváltozik
  • Ayn Rand: Az ősforrás

Ha tetszett a cikk, és hozott számodra valamilyen felismerést, oszd meg ismerőseiddel!

About Borsos Bence

A Fulfilled.hu társalapítója, de már nem aktív tagja. Előadásaival és írásaival több ezer ember életére gyakorol pozitív hatást. Meghívott előadó volt már az ország legnagyobb rendezvényein (Pozitív Gondolkodók Napja, Everness Fesztivál, Önfejlesztők Napja), Svájcban, Angliában és Németországban is tartott már előadást és tréninget, valamint az M2 Petőfi TV-n is találkozhattál vele. Az előadásokon kívül másik szenvedélyének, a könyveknek él: a Guruló Egyetem könyvkiadót vezeti Szabó Péterrel együttműködve.
www.borsosbence.hu