Ez a videó, illetve ez a bejegyzés legfőképp a 17 év körüli korosztálynak szól, akik már belekezdtek az önfejlesztésbe. Bizonyára bennetek is felmerülhetett már olyan gondolat, hogy belekezdjetek a saját vállalkozásotokba, és ezért otthagynátok a sulit.

Szeretném megosztani veletek a saját meglátásaimat ezzel a témával kapcsolatban, körüljárva néhány központi kérdést.

Érdemes-e otthagyni a sulit?

Én 21 évesként elmondhatom magamról, hogy 3 éve vállalkozom. Azzal is büszkélkedhetek, hogy a szenvedélyemből élek, hogy megtaláltam a hivatásom. Ugyanakkor előző nap például reggel 10-től hajnali negyed 4-ig dolgoztam – mindezt betegen. Erről például kevés vállalkozó mesél, hogy bizony ilyen napok is vannak, amikor a saját vállalkozásán dolgozik az ember. Egyáltalán nem olyan könnyű az egész, mint amilyennek sokszor tűnik.

Ugyanis nagyon sok kihívás rejlik a vállalkozásban. Főleg abban az esetben, ha valóban szeretjük azt, amit csinálunk. Ilyenkor nehéz nemet mondani a feladatokra, és mindenféle kis részletben el lehet veszni hosszú órákra.

Az is könnyen előfordulhat, hogy rengeteg pénzt belefektetsz az újonnan induló vállalkozásodba, és jó sokáig nem térül meg. Amit nagyon fontos, hogy szem előtt tarts: minden a saját felelősséged lesz a saját vállalkozásodban. Nem lesz ott egy főnök, aki a helyes irányba igazít.

Én még a gimi alatt kezdtem el a vállalkozásomat, de nem hagytam ott a sulit. Ez sokban köszönhető a családomnak, akiknek volt kellő tapasztalata, hogy elmondják, hogy nem feltétlenül érné meg kilépni a suliból. Így hát suli mellett vállalkoztam, ami abszolút jó döntésnek bizonyult.

Arról nem is beszélve, hogy ha egyedül vállalkozik az ember, az egy addig ismeretlen magányt hozhat magával. Ezt a suliban a rengeteg sulis társ mellett nem tapasztalod meg. Amikor viszont először találkozol vele, az könnyen megrendítheti a hited a dolgaidban.

A suli mellett abszolút lehetséges bevételt termelni. Hiába tűnik úgy, hogy sokkal könnyebb belekezdeni egy vállalkozásba, mint a suliban kitartani, nem kell ezt feltétlenül elhinni. Utánanéztél például, hogy a startupok hány százaléka csődöl be már az első évben? Nagyjából a 98%-a. Erről már nem igazán szólnak a sikersztorik, pedig ez is megtalálható a neten.

Persze érdemes a szívedet, az álmaidat követni, ez visz igazán előre. De nem szabad figyelmen kívül hagyni a bölcsebb, tapasztaltabb emberek tanácsait. Én hároméves tapasztalattal mindenképp azt tanácsolom, hogy ne hagyd ott a sulit. Inkább apró lépésekben próbáld megtapasztalni a vállalkozói létet a meglévő életed mellett.

Idővel, ha jól csinálod a dolgokat, akkor egy jövedelmező és értékteremtő biznisszel fogsz tudni dicsekedni. Ekkor még mindig dönthetsz úgy, hogy kitartasz a suli mellett, vagy dobbantasz. Amíg azonban nincs meg ez a biztos háttér, nyugodtan tudod a tanulmányaid mellett folytatni a vállalkozásod fejlesztését.

Fontos, hogy nem szabad elszállnod az inspiráló idézetektől. Bármit elérhetsz, kövesd az álmaidat – ezek mind jól hangzanak, de közben nézz utána a statisztikáknak is! A suli melletti időt használhatod kapcsolatépítésre is. Főleg azokon a területeken, ahol majd szeretnél elhelyezkedni.

Sok sikeres ember története kering a köztudatban. Steve Jobs, Henry Ford, Bill Gates, csak hogy néhányat említsek. És mi van azokkal, akik szintén kibuktak a suliból, és nem lett belőlük sikeres ember? A felsorolt nevek nagyon inspiráló példák. Azonban nem azért lettek sikeresek, mert nem végezték el az egyetemet. Belefektettek sok erőt és energiát, hogy elérjék azt a státuszt, amiről ma közismertek.

Van még az az önfejlesztők köreiben hangzatos tanács, hogy zárd ki a negatív embereket. Tényleg így kéne tenni? Én úgy látom, hogy ha megfogadod ezt a tanácsot, könnyen elválasztod magadat azoktól, akiket amúgy értékes embereknek tartasz. A negativitás ugyanis nem egy sátáni hozzáállás, amit mindenképp kerülni kell. Sőt, sokszor a negatív emberek tudnak majd olyan reális kritikát megfogalmazni, ami a te életed szempontjából hasznos lehet. Mindig érdemes a kritikát megfontolni, és megnézni, mennyi reális meglátás található benne. Ha megfogadjuk az összes önfejlesztő, inspiráló tanácsot, akkor fékek nélkül könnyen egy egoista, önmagáért élő ember válhat belőlünk. Ez pedig nem egy követendő példa.

De ki egyáltalán a negatív ember? Aki mindig csak panaszkodik, a rosszat látja, és nem hajlandó előre lépni a céljaiért – őket valóban kerüld el, és kevés időt tölts velük. Azonban ha éppen egy közeli barát, a barátnőd vagy egy közeli családtagod él meg egy nehezebb időszakot, akkor nem egészséges őt emiatt leszúrni. Az ilyen helyzetben lévő emberektől is kaphatsz reális, konstruktív kritikát, amitől könnyen megfoszthatod magad, ha megszakítod a kapcsolatot velük.

A következő kérdés, hogy valóban felszabadul-e csomó időd, ha saját vállalkozásból élsz? Tényleg elpazaroljuk a suliban eltöltött időt? Tűnhet így, ám arra kérlek, nézz magadra: te hogyan szoktad eltölteni az iskolai szünetekben a mindennapjaidat? Valószínűleg nem 24 órában fogsz foglalkozni a saját vállalkozásoddal. Én úgy látom, hogy a suli is csak egyfajta alibi arra, amiért nem haladsz a céljaid megvalósítása felé.

Ugyanis ha akarod, már most, suli mellett is foglalkozhatsz a céljaiddal. Gondolj bele, még nincs albérlet, nincs számlabefizetés, nincsenek gyerekek, és még egészségügyileg is a topon vagy. Igazából rengeteg időd van a vállalkozásodra.

Tényleg börtön lenne az alkalmazotti lét? Sokunk fejében él az a kép, hogy suli után már csak a mókuskerék vár ránk, az alkalmazotti lét. Ami egyenlő a pokollal, és elképesztően fárasztó. Ám ha elolvastad a 4 órás munkahét című könyvet, tudhatod, hogy ez nem így van. Ha már létrejött az általad hőn áhított életstílus, akkor egyáltalán nem a happy end következik. Épp ellenkezőleg. Az az ember ugyanis, aki nem dolgozik, az depresszióssá válik.

A munka tehát szintén nem azonosítható a legfőbb gonosszal. Nem börtön, csak akkor, ha olyan munkát végzel, amit nem szeretsz. Amibe nem látod bele, hogyan teremtesz általa értéket.

Azt se felejtsd el, hogy nem mindenkinek igénye, hogy eljárjon évi 15x nyaralni, mint a nagyon sikeres emberek a könyvekben. Mindenki más. Ugyanakkor a túl nagy szabadságban könnyen elveszik az ember. Ha például valamit kötelezően meg kell csinálni, és azt nem szeretem, akkor az egy 10-es skálán megütné a 8-as kellemetlenségi szintet. Ha pedig nincs semmit csinálni, és semmi értelmet nem találok az életben, akkor az már egy 10/10-es szintet jelentene.

A helyzet az, hogy a túlzott szabadság a lehető legrosszabb. Szükség van bizonyos korlátokra, akármennyire is rosszul hangzik elsőre. Gondolj csak az alvásra, milyen hatással lenne a szervezetedre, ha mindennap máskor feküdnél le.

Azt is tartsd észben, hogy az csupán egy álom, hogy nem kell majd dolgoznod, ha saját vállalkozást futtatsz. Igazából pont az ellenkezője lesz, hiszen, remélhetőleg, szeretni fogod azt, amit csinálsz, ezáltal pedig éjt nappallá téve fogsz munkálkodni. Addig tudunk előre haladni, amíg értelmet látunk a céljainkban. Amint ez az értelem megszűnik, megfakul, akkor elveszik az egész varázsa.

Végezetül pedig ne felejtsd el, hogy baromi sok idő és energia kell ahhoz, hogy profitot termeljen a vállalkozásod. Saját magadat fogod menedzselni, ami még nehezebbé teheti az egész „kalandot”. Hiszen nem lesz ott egy főnök mögötted, aki levenné a felelősséget a vállaidról.

Így hát mielőtt belevágnál te is a vállalkozói létbe, ezeket a felsorolt nézőpontokat mind fontold meg és csak utána döntsd el, hogy valóban megérné-e otthagyni a sulit, vagy sem.

• Fel