BBP személyes sztorija az önfejlesztés elkezdésétől az álmok elérése utánig

Nem célom, hogy bárkinek is megmondjam, hogy mit tegyen, vagy ne tegyen, viszont lehet, hogy többőtöket inspirál a történetem, vagy azt élitek át, amikor olvassátok, hogy pontosan ugyanez történik épp bennetek is, és nem vagytok egyedül. Ez a cikk arról szól, hogy lehetséges-e elérni, amiről álmodunk, és mi van azután, ha esetleg megvalósult.

Az önfejlesztés 3 korszaka:

  1. szenvedés és másoknak való megfelelés;
  2. célkitűzés, akaraterő, megvalósítás;
  3. megvilágosodás / végső válasz utáni keresés*

*Aztán az önfejlesztés nem áll le, viszont az “én”/ego, aki fejleszti magát, eltűnik, és már nem ő erőlködik a saját maga fejlesztésén, hanem bekapcsolódik az “univerzum” áramlatába, és a fejlődés, teremtés, megvalósulás természetesen történik.

Tanuld meg irányítani az életed, és teremts magadnak egy olyan életet, amelyben érdemes élni!  – korszak

Nemrég egy srác volt nálam egy 3 napos privát coachingon, ahol abban segítettem neki, hogy magabiztosabb legyen, gyorsabban haladjon a céljai felé, és a nőkkel sikeresebb legyen. Ennek most azért van jelentősége, mert Dávid sztoriján keresztül ráláthattam saját magamra, hogy hol tartok, és honnan indultam.

Tisztán emlékszem, amikor 2011 környékén hallgattam először Brian Tracy Főnix Szemináriumát a kertben napozva, teljesen lenyűgözött. Tehát lehetséges, hogy sikeres leszek, ha nem adom fel? Értelmet nyert az életem. Remény!

2012 környékén mentem el életemben először egy önfejlesztő rendezvényre, egy csajozós konferenciára. Nem akartam már többé boldogtalan lenni, sem sikertelen kapcsolatot a nőkkel, elmentem, hogy megtanuljam a módszereket, amelyekkel a szenvedés helyét a siker veheti át a nőkkel való kapcsolatomban – legalábbis reményt nyújtott. Emlékszem, hogy a főszervezővel alig mertem beszélgetni (néhány hete egyébként ő írt nekem, hogy szeretne velem találkozni, nagyon kedves barátom ma). Ebben az időszakban nem igazán voltak őszinte barátságaim sem, vidéken laktam, próbáltam megfelelni mindenkinek, önbizalomhiány jellemzett, nem tudtam, hogy milyennek kellene lennem, és nem volt saját jövedelemforrásom sem. Nem voltam boldog, és nem éreztem úgy, hogy a saját életemet élném, vagy hogy egyáltalán élnék.

 

Arról álmodtam, hogy egy nap Budapestre költözöm…

Arról álmodtam, hogy egy nap Budapestre költözöm, és azok az emberek lesznek a barátaim, akiket csodálok, és én fogok ilyesmit oktatni azoknak, akiknek problémája van ezzel. Arról álmodtam, hogy Budapest legjobb konditermében fogok edzeni, top laptopom van, top telefon, a világ legjobb és legdrágább önfejlesztő anyagaihoz is hozzájutok és tanulok belőlük, pszichológiát tanulok egyetemen, a trénerek és celebek, sikeres, pozitívan gondolkodó jó fej emberek lesznek a barátaim, egészségesen táplálkozom, magabiztos vagyok, legyőzöm a félelmeim, jól kommunikálok, őszintén ki merem mondani, amit gondolok, jó testem és vonzó életstílusom van, spirituálisan egységben vagyok, és abból fogok élni, hogy a saját oktatóanyagaimat értékesítem online, amiből el tudok utazni bárhova, márkás ruháim lehetnek, és nincs gondom a nőkkel való kapcsolatommal sem. Sőt, a nemzetközi önfejlesztő szférában is ismert szerettem volna lenni.

Itt a visionboardom, amit néhány éve csináltam:

álomtérkép

Az új DJ pult nem, viszont a többi meglett. 🙂  Erre pedig Dávid segítségével tudtam ráeszmélni. Megjött hozzám a 3 napos coachingra, és én oktattam most őt. Budapest belvárosában élek, itt lakott nálam. Elmentünk, és segítettem neki egy következő szintre emelni a nőkkel való kapcsolatát, gondolkodását, életstílusát, aztán egy példaképem, Diószegi Ádám jóga- és meditáció órájára beültünk, majd vele együtt jöttünk haza, és dumáltunk egy csomót (ma az egyik legközelebbi barátom Ádám). Utána a Deák térre kiültünk, ahol a tudatos barátaimmal hülyültünk. A nap folyamán egy brit csajozásoktató jött szembe, aztán a Deákon beszélgetve az egyik leggazdagabb magyar sétált el mellettünk, aki épp Brian Tracyvel vacsorázott előtte. Borsos Bence barátom (aki társam üzletileg, legjobb barátom, lakótársam, sikeres és nagyszerű ember) sétált oda hozzá, hisz ismerték egymást, és dumáltak kb. tíz percet.

Ezután a bulit nálunk folytattuk, és benézett hozzánk egy ausztrál előadó, aki egy konferencia miatt utazott Magyarországra. Jót beszélgettünk.

13043586_984568038328261_3316600189906062148_n

Másnap a tréning után elugrottunk együtt egy John Williams-koncertre (a Star Wars, a Jurassic Park és az Indiana Jones-filmek zenéjének szerzője), ahol természetesen beszélgettem számomra nagyon vonzó lányokkal, amire akkor eszméltem rá igazán, amikor Dávid meglepve mondta, hogy ezt ő nem tudná megtenni. Természetesen ezt utána helyre raktuk vele, de felhívta a figyelmem a dologra.

Emellett a pszichológia tudományának nemzetközi újdonságait teszteltem és adtam át Dávidnak, amit egy brit-indiai származású tudóstól tanultam.

12946877_1112828778739087_60124618_o

 

Ezután átjött egy gyönyörű lány hozzánk, aki szeretett volna ott lenni a tréningen, és szexuális témájú gyakorlatokat csináltunk (nyugi, csak a gondolkodásmódot fejlesztettük, nem történt fizikai kontaktus:)) Aztán másnap elugrottunk (volna) Bp egyik legjobb kondijába edzeni, csak épp Borsos Bence megállított. Azt mondta, hogy foglalt egy utat Spanyolországba, a tengerpartra, és szeretné, ha vele tartanék. Jóhogy!

 

20160424_14444020160425_182031

Összességében nézve, elég jól összejött minden, amit megálmodtam magamnak:

 

Jó, megkaptad, amit akartál… Boldog vagy?

Az elmúlt 2 hónapban történt egy alkalommal, amikor a szokásos esti meditációra mentem, hogy feltettem egy kérdést Ádámnak. Meditáció közben azt tapasztaltam, hogy egyre több fájdalmat éreztem. Ádámot ez meglepte, és adott egy visszajelzést, amit megfigyelt rajtam már egy ideje, ez pedig az volt, hogy túlzott az önkontrollom.

Hat éve foglalkozom azzal tudatosan, hogy milyennek kellene lennem ahhoz, hogy a világban érvényesülni tudjak, legyen szó boldogságról, sikerről, boldog kapcsolatokról és spiritualitásról.

Nagyjából ilyesmi lettem mostanra:

Céltudatosság, jelenlét, figyelem, eredményorientáció; rendszeresen sportolok, egészségesen étkezek, meditálok, fejlesztem magam; figyelek rá, hogy tanuljak az élet leckéiből, hogy tartsam az egyensúlyt, dolgozzak, tanuljak, és a pihenésre is jusson idő. Nyilván hibázok néha, de összességében mondva eléggé megtestesítem a “haladjunk az álmaink felé, és legyünk céltudatosak” karakterét. 

Önkontroll kapcsán pedig nagyon erősen figyelek arra, hogy mit kell tennem: kihúzom magam, tudatos vagyok, jelen vagyok, figyelek, azt teszem, ami hasznos; ha pedig szórakozok, annak is meghatározott célja van, mégpedig az, hogy feltöltődjek, boldogabb legyek, és még hatékonyabb lehessek; megfeleljek az elmémben lévő képnek, amilyen irányba haladni akarok. Egészségesen étkezek, nem iszom alkoholt, nem fogyasztok kábítószert, nem dohányzom, olyan emberekkel veszem körbe magam, akikre felnézek.

13225208_1229681310390313_1901888590_o

Szóval minden dolog az álmaim felé visz, csak épp nem vagyok boldog, mert van valami fájdalom bennem. Ez pedig elindít egy öngerjesztő folyamatot, hisz:

Hogy lehet az, hogy nem vagyok boldog, ha más embereket tanítok? Ami még inkább rossz érzésekkel tölt el. Aztán meditálok, vagy próbálok keményebben dolgozni, hátha az segít, de csak rosszabb lesz a dolog; felelősséget vállalok a saját boldogságomért, és még keményebben küzdenék érte, még több munkával -> még több boldogtalanság.

 

Szóval Ádámnál voltam egy meditáción, és Ádám a Buddhaképző történetében először azt tanácsolta nekem, hogy ne legyek annyira tudatos.

– Mindenkinek azt tanácsolom, hogy legyen tudatosabb, kezdjen el figyelni, de neked már inkább tanácsolnám, hogy menj, és rúgj be. Engedd el a kontrollt!

– Jól van, akkor figyelni fogok rá.

– Ne figyelj rá.

– (nevetek)

– (néz komolyan) Ezt nem lehet úgy, hogy még jobban próbálsz rá figyelni.

 

Úgy tűnik az önfejlesztés 2. szakasza is lezárult.

 

A szív útja (az egón, hiedelmeken, programokon, és félelmeken át) és a kontroll elengedése

Néhány héttel később, Diószegi Ádámékkal közösen át meditáltunk egy estét, és nagyon intenzív felismeréseim voltak. Az este végére rájöttem arra, hogy nem kell rágörcsölnöm az életre, nem kell tudnom mindent, elég, ha a dolgomat végzem, azt csinálom, amit szeretek. Az, ha erőltetem a dolgokat, akkor az belerondít a képbe; és jobb, ha hagyom, hogy természetesen alakuljanak a dolgok. Egy nagyon fontos váltás történt bennem.

A kontrolltól a szeretetig

Ezen az estén, amikor Ádáméknál meditáltunk, és felismeréseim voltak, meditáció közben a sok teher, amit éreztem (a fájdalmak, kontroll, erőszakos tartás stb.) egyszerűen leszállt rólam, és nevetni kezdtem. Azt éreztem, hogy megnyílt a szívem, árad belőlem a szeretet, és boldog vagyok.

awakening

A kép csupán illusztráció 😀

 

Nyilván, ahogy az összes ilyen élmény, ez is mulandó volt, így néhány nappal később visszazökkentem a régi kerékvágásba. Viszont már láttam azt, hogy mit érhetek el, és mi rejtezik bennem. Láttam, hogy nem én vagyok negatív, nem velem van a baj, egyszerűen csak ez volt bennem; de ugyanúgy bennem van a szeretet, boldogság és pozitivitás is. Egyszerűen az a dolgom, hogy a szívemből cselekszem. Azt teszem, amit szeretek, ahelyett, hogy folyamatosan kontrollálni akarnám a dolgokat.

 

 

Level 2 – A szív nem logikusan gondolkodik
– egy magasabb intelligenciával van kapcsolatban 

Nehéz ezeket úgy leírni, hogy ne hangozzon egy romantikus regénynek, vagy elszállt baromságnak. Hogy ezt egy picit alátámasszuk, az összes nagy spirituális tanító (Jézus, Buddha, Adyashanti, Tolle stb.) valahol erről beszél. Nem szeretnék teológiai vitákba belemenni, nem célom senki mély hitét sérteni, vagy téríteni, csak valahogy megmutatni, hogy a szeretet nem egy hippi, elszállt dolog.

Tény, hogy amikor azt teszem, ami felé a szívem mutat, aktuálisan boldogabb vagyok. Hosszútávon az egyensúly a lényeg.

Viszont nagyon érdekes, hogy amikor a szívemre figyelek, többször előfordul, hogy az elmémmel ellentétes irányba visz. Van, hogy olyan dolgokat teszek, amiket az elmém nem akar. Például: Az elmémben ellenállás van a tanulással vagy iskolával kapcsolatban. Nem akar tanulni, de tudja, hogy kellene, és a megoldást önmaga kényszerítésében látja.

A szívemre figyelve néha épp zenét hallgatnék, de olyan is van, hogy feljön bennem a vágy, hogy tanuljak. Tehát szívemből tanulni akarok, viszont az egóm, elmém ezt alig akarja befogadni. Hisz az a hiedelmem, hogy én nem akarok, én nem szeretek tanulni.

 

A szív és a boldogság

Egy olyan életet élünk, ahol gyerekkorunk óta megmondják nekünk, hogy milyen életet akarjunk, milyen élet tenne minket boldoggá. Látjuk a családunkat, a tévét, mindenki mutat egy képet, és mosolyognak, vagy épp szenvednek, és beszélnek egy képről, hogy mi tenné őket boldoggá. A tanáraid megmondják, milyennek kellene lenned (sokszor ellentmondanak egymásnak), látod az osztályban a vagányokat, látod facebookon a többieket, példaképeket, ki milyen képet mutat, és azt gondolod, hogy biztos ezekre lenne szükséged ahhoz, hogy boldog legyél. Aztán boldogtalan vagy, meghallgatsz önfejlesztő előadókat, sikeres embereket, spirituális tanítókat, és mindenki mutat egy képet, hogy mi lenne a helyes irány, te elkezdesz érte tenni, küzdeni, és ezektől azt várod, hogy boldoggá tegyenek.

Ezt picit leegyszerűsítve:

Kapsz egy jövőképet másoktól, ami szerinted boldoggá tenne téged, ha elérted

cáé

Nyilván ez nem hullik csak úgy az öledbe. Ezért tenned is kell. Ezért kitűzöd őket célokként, és elkezdesz keményen dolgozni. Félreteszed a jelen pillanat örömeit, a szórakozást, csak azért, hogy tényleg abba az irányba haladj, amit elképzeltél magadnak (ahol már Valaki leszel), oda, ahol tényleg boldog lehetsz. Legyőzöd az akadályokat, és mész a célod felé.

Eléred.

Elérted.

Most mi van? Mégsem vagy boldog. Talán még keményebben kéne dolgozni. Valami nem okés.

 

Összegezve: Másoktól kapsz egy képet, hogy mi kellene, hogy boldog legyél, te elhiszed, megdolgozol érte, talán eléred, de egyáltalán nem biztos, hogy boldoggá tesz.

 

Várj, az a spirituális tanító magyarázott valamit…

Van egy felsőbb intelligencia, amelyik jobban tudja, hogy mi a jó nekünk, és a boldogság természetes mellékhatása, ha azt az utat járjuk, amit a felsőbb intelligencia kitalált nekünk. Basszus, valamit rosszul csináltam. Hogyan tudnék összhangban lenni a felsőbb intelligenciával? Még több kontroll, még több felelősség, még jobban megtervezett jövő, még komolyabb figyelem és jelenlét… Áhh. Ezt nem bírom. De ez az egy út van…

 

Vagy van, ami egyszerűbb?

Ha te lennél a felsőbb intelligencia – az asszociációk, hiedelmek, csatolmányok és politikai korrektség érdekében, nevezzük ezt a teremtő, mozgató erőt Bélának, a teremtményeket, embereket pedig legó figuráknak.

IMG_3201 copy

 

Ha te lennél Béla, és azt akarnád, hogy a teremtményeid, a legó figurák, a neked tetsző irányba haladjanak, hogyan terveznéd meg őket?

 

Arra sarkallnád őket, hogy szenvedjenek, dolgozzanak keményen, és a legintelligensebbeknek esélye legyen rá, hogy azt tegyék, amit te akarsz? A legó figuráknak fel kellene érniük a te szintedre, megérteni a teremtőjük végtelenszer nagyobb akaratát, hogy végre abba az irányba haladhassanak

VAGY

Vagy beléjük programoznál valamit, hogy a legegyszerűbb legyen, hogy a neked megfelelő dolgokat tegyék? Egyszerűen beléjük raknál egy szenzort, hogy minden pillanatban tudják, hogy mit kell tenni?

maxresdefault

Mi lenne, ha pontosan az tenné őket boldoggá, és minden pillanatban a legószívük mélyén fellobbanó vágy arra vinné őket, amerre te, Béla, szeretnéd? Jóval egyszerűbb lenne. De, hogy szórakoztatóbb legyen, adj nekik szabad akaratot, hogy követhessék, vagy épp ellenálljanak a legószívüknek.

 

Jól van, szép, gyermeki kis mese volt, de mi is a lényeg?

  • A világtól kapott képet teremtsd meg az életedben, az fog boldoggá tenni? Dolgozz mások fantáziájáért, hogy egy nap boldoggá tegyen téged?
  • Vagy egyszerűen tedd azt, amit már most biztosan szeretnél, és már ebben a pillanatban légy boldog?
  • Sőt, mi van, ha ennek az eredménye, hogy Béla tervével összhangban, valami olyan nagyszerű dolog fog megszületni, amit sosem terveztél volna? Ha a véletlenek egy olyan irányba visznek téged, ami jobb, mint amiről álmodni mertél?

 

Nekem az utóbbi megtanulása és megélése volt a feladatom az elmúlt hónapokban. Sokan vannak, akiknek viszont pont az lenne a következő szint, hogy megtanuljanak tenni az álmaikért, nekem ez már természetesen ment. De talán van egy érési folyamat, ami után a szíved követése visz a legjobb irányba.

 

Nem hiszem azt, hogy tudnám a megoldást, vagy egy univerzális kulcsot, amit mindenki képes használni, és azt sem állítom, hogy azt, amit most leírtam, vastörvénynek gondolhatjuk. Mégis tanulságos sztori, és nekem is segít megfogalmazni, összegezni az elmúlt időszakot.

 

Tantra Yoga Kosas - AM 02

Érdekes egyébként, hogy a több ezer éves indiai hagyomány is hasonlóan működik. Szerintük szervezetünkben csakrák, energiaközpontok vannak, és a tudatunk fejlődésével (a kundalini emelkedésével) egyre feljebb haladunk a csakrákon, és másik csakra szerepe lesz a legfontosabb. A legalsó szinten a biztonságért való küzdelem (gyökércsakra), a második szinten a szexualitásért felelős (szakrális csakra), a harmadik szinten az önmegvalósításért, akaraterőért felelős (manipura csakra), és a negyedik szinten pedig a szív, a szeretetközpont található. Én is pont az önmegvalósításról, fegyelemtől léptem a kontroll elengedése, és a szeretet, szív által motivált cselekvések irányába… Érdekes.

 

A szív útja a függőségen és a félelmen át

A célokért való munka mellett a függetlenséget megtanultam, a tudatosságot, félelmek kezelését, stb. Mégis érdekes volt látni, hogy a szívemre hallgatva többször is volt olyan, hogy pl. olyan lány irányába vezetett, aki fájdalmat okozott, vagy félelmet keltett.

román csaj

A reptéren például láttam egy román lányt, akinek elbűvölően kék szemei voltak, napbarnított bőre, kerek arca, szívbizsergető mosolya, letisztult stílusa, és nőies mozgása. Normál esetben a figyelmem visszaviszem arra, amit csinálok (Social Heartistry alapelv: mindig legyen egy saját célod, ami fontosabb, mint a lány) aztán ha akarom, megszólítom, és beszélek vele néhány szót, ha pedig jó fej, nyitott, bármi lehet a dologból.

 

Most ez a lány a barátnőjével előttünk sétált, néhányszor felvette a szemkontaktust, aztán leültek egy asztalhoz, tőlünk kb. 3-4 méterre. Mivel messze volt, ezért nem volt természetes velük beszélgetni, mert kiabálni kellett volna. Szokásos módon a szívemre figyeltem, hogy mit szeretnék csinálni, és érdekes módon nem múlt el az érzés, hogy beszélgessek vele. Ez viszont furcsamódon félelmet keltett bennem. Na ilyen még nem volt. Most épp nem csak a boldogság irányába visz, hanem a félelmeken keresztül is. Egyrészt abban segít, hogy elfogadjam és megéljem jelenlétben a félelem érzését (mivel már el tudok tőle vonatkoztatni), másrészt itt is az elmém programozása ellen megy (félnem kéne, nem kéne odafigyeljek, mással kéne foglalkozzak stb). Ezen túl még számos irracionális dologba belevitt a szívem, de utólag mindig volt értelme, egy magasabb nézőpontból figyelve. A szív olykor kemény, és odacsap. Nem csak boldogság, hiszen elfogadja azt is, amikor épp szomorú vagy, félsz, vagy dühös vagy. Többször mondtam már nemet, vagy húztam meg a határokat a szeretet állapotában. Más ugyan ez a viselkedés érzésre, mint az agresszió, mégis meghúzza a határokat, és a korrektséget választja.

 

Tisztában vagyok vele, hogy az elménk mindenbe bele tud magyarázni értelmet és okokat, mégis a szívemre figyelve azt érzem, hogy összhangban vagyok magammal, még ha nem is mindig értem magam, és mások sem mindig értenek meg.

Eckhart-Tolle-QuoteTo-Inspire-You-To-Live-The-Present-Moment

Egó, vagy nem egó?

Érdekes módon, pont az egó az (itt a spiritualitásban használt, nem a freudi tipológia alapján használt kifejezésre gondolok), ami felcímkéz mindent jónak, vagy rossznak. Az egó az, ami egóként címkéz viselkedéseket, és köti őket össze az „ez rossz, nem akarok ilyen lenni” gondolatokkal. Amikor szívből cselekszel, fel sem merül, hogy ez egó-e, vagy sem. Néha az, néha nem, de mindig az, amit éppen tenned kell.

 

 

Megvilágosodás

A nagy ébredésélmény

 

*Nagyon mély meditáció…*fhsaehthae

És megtörtént. Megértettem, miért tanítják a mesterek, hogy engedd el az azonosulásokat, és azt, hogy minden forma korlát. Megértettem, hogy mit jelent a szabadság, az egység, az önvaló. Felfedeztem a valódi önmagam egy sokkal mélyebb rétegét. Valamit, ami ott van a halál után. Láttam, hogy már több életem is volt.

Aztán kinyitottam a szemem, és visszazuhant minden a kettősség szintjére. Elég lehangoló volt, úgyhogy visszamentem meditációba.

 

Amikor belépek abba a dimenzióba, és megtapasztalom a határtalanságot, ahol nincs kezdete és vége az énnek, ott azokat az érzéseket élem át, hogy MINDEN problémám megszűnik. Van tudás és válasz is, de semmi más nem érdekel, hisz tökéletes boldogságban és szeretetben van részem. Kérdezhetnék, de minek? Beszélhetnék, de fölösleges, hisz minden tökéletesen tiszta.

Aztán a többiek elkezdtek körülöttem beszélgetni, és mindezt hallottam abból a dimenzióból. Észrevettem, hogy mindegyik szint egyszerre történik a mostban. Láttam föntről, ahogy ezek a dimenziók egyszerre mozognak.

Aztán szép lassan visszatértem.

Fent megláttam, hogy ki vagyok én valójában. Rájöttem, hogy bármikor elérhetem ezt a szintet.

Föntről annyira nevetségesnek tűnt minden probléma.

Aztán fokozatosan, ahogy visszarázódtam, és hoztam a figyelmem ebbe a világba, újra elkezdtem az itteni dolgokkal foglalkozni, és újra elveszik az egység érzése, ahogy bizonyos egós folyamatok “beakadnak”. Egy kicsit olyan, amiről Ádám régen beszélt, hogy feljön bennünk valami, és ha nem tesszük meg, elfojtjuk, mert “nem elég tiszta”, vagy félünk a következményeitől, mert irracionális, mondjuk, akkor az elfojtás egy ilyen energetikai csomót hoz létre, megjelenik a határokba vetett én, és az egységélmény megszűnik. Az őszinteséggel és ezeknek a megélésével lebomlanak a falak, „kifutnak a karmák”, és ezután érezzük újra az én határtalanságát. Ahhoz, hogy ezt újra visszahozzam, az a dolgom, hogy figyeljem az én érzését. Nevetségesen egyszerűnek hangzik, de teljesen más állapotba tudok kerülni érzelmileg – tudatilag, ha ezt megteszem.

Nem olyan jó érzés ide visszatérni, abba a világba ahol „problémák” vannak, de tisztában vagyok vele, hogy nem véletlenül vagyok itt.  Úgy vagyok része egy nagyobb képnek, hogy fogalmam sincs arról, hogy milyen hatalmas dolgok folynak a háttérben.

Orange_Fractal_wallpaper_by_OrangeR

Szóval a főbb tanulságok voltak, hogy keressük meg a figyelmünkkel, hogy kik vagyunk valójában, aztán eljön a pont, ahol ezt az „azonosulást” is elengedhetjük, és rájössz a tökéletes teljességre.

Nem tűnt el az egó, egyszerűen a figyelmem az, ami elmélyült egyébként, és érzékelni tudok sok más dolgot, mint korábban.

 

Azt mondják, hogy a valóság megpillantása is a valóság része. Ha azt mondanám, hogy megvilágosodott vagyok, az megint egy azonosulássá válna. Nagyon intenzív volt ez az élmény, amihez hasonlókat ma is tapasztalok (update, ez elvezetett a kundalini szindrómához később). A szenvedés megszűnése és az én valódi természete, az azonosulások elengedése… Néha eltévesztem a figyelem elől, néha újra érzem. Van, aki azt mondja, hogy csak az én végleges megszűnésétől számít megvilágosodásnak; van, aki az első megéléstől számolja, és az ezt követő folyamatot a teljes ébredés részének tekinti; van, aki szerint minden ember alapból megvilágosodott, csak nem tudnak róla.

Azóta is millió dolog változik, változott. Egy vicces élmény, amikor félálomban hallom, hogy a lakótársaim a szobám előtt zörögnek, és egységélményem van ezzel a zajjal, vagy amikor a fahéjas köles zacskóját fogva áramlik a szeretet érzése. Ha valakit érdekel, hogy mi van a spirituális felébredés után, Adyashanti nagyon sokat beszél róla. A lényeg, hogy a fejlődés nem áll le, de rengeteg minden változik. Pl. eltűnik az egó rengeteg énközpontú indítéka, és rengeteg elrejtett, önmagának bemagyarázott hazugsága. Sokkal őszintébb lesz, és sokkal mélyebben érzékeli az összhangot a mindenséggel.

20160508_173619

Az elkülönült én érzése azóta jön és megy

Néha érzem, és ezáltal a szenvedés is létezik, az egó és a problémák keresése és megoldása iránti olthatatlan vágy, aztán néha feloldódik, és az én érzése helyét átveszi a szabadság érzése, a tökéletes egység és harmónia, ahol egyértelmű, hogy milyen irányba haladjak, és nem kerül akaraterőbe, hanem boldoggá tesz. Néhány hete itt volt Ganga Mira, a megvilágosodott advaita tanító Magyarországon. Nála, az ő közelében természetesen megint azt éreztem, hogy eltűnt az én érzése. Nem tudom, hogy érdekel-e bármelyőtöket is, hogy mi van az ébredés után, de szerintem érdekes, hogy a logikus, ok-okozati fejlődése teljesen felborul, és helyét a paradoxonok veszik át, ami az egó számára kiszámíthatatlan.

13214550_1222025674489210_309556964_o

Az egyik Gangás szatszang után találkoztam egy lánnyal, akiről már írtam a Fulfilleden korábban. Nagyon tetszik, annyira, hogy amikor megismerkedtünk, teljesen zavarban éreztem magam. A lényeg, hogy most újra találkoztunk, és teljesen máshogy éreztem magam – nem éreztem magam. Miközben vele voltam, nem volt ott egy “én”. Nem volt egy elkülönült én bennem, olyan érzés volt, mintha az ő energiája egyszerűen átfújna rajtam keresztül, mint a szél. Ahol zavarba jöttem korábban, frusztrált, vagy dühös voltam, egyszerűen hagytam, hogy átszálljon rajtam, és nem volt már ott valaki, aki szorongott volna. Ezzel ellentétben viszont teljességérzés, boldogság, szeretet az volt. A találkozó végefelé zavarban volt, és megkérdeztem, mi van vele. Azt mondta, hogy sokkal erősebb szexuális kisugárzásom van, de már nem olyan, ahol felsőbbrendűséget, hanem olyan, ahol egyenrangúságot sugárzom magamból.

Szóval, ha megvilágosodsz, jobban megy a csajozás is, haha.

 

 

 

Összegző

Elérheted az álmaidat, és tedd is, mert nagyon hasznos és élvezetes tapasztalat. Csak lehet, hogy nálad is eljön az a pont, ahol megérzed, hogy nem a külső körülményeiden múlik az, hogy hogyan érzed magad, és nem is feltétlenül a pszichológiai trükkök adják meg a legmélyebb teljesség érzését. Bele lehet menni a végtelen “több és nagyobb” dolgok megvalósításába, ami valahol teljesen jó irány is lehet, ha tényleg belül tökéletesen összhangban érzed magad ezzel. Ha viszont kezded érezni a disszonanciát, akkor nálad is elindult a spirituális felébredés folyamata, ami szerintem az egyik, ha nem a legizgalmasabb dolog, ami történhet veled. A felébredésről, megvilágosodásról viszont nem igaz, hogy egy teljesen elérhetetlen cél lenne, hanem (szerintem) egy szükségszerű lépése mindannyiunk fejlődésének. Az útmutatás, inspiráció és a megfelelő emberek nagyon hasznos segítséget nyújthatnak ebben.

 

Most pénteken, június 3-án Borsos Bencével közösen előadunk az oldal szülinapi rendezvényén, ahol a Fulfilled.hu – Hogyan élj Belülről Kiteljesedve? c. előadásban arról fogsz hallani, hogy hogyan tudod ezt elérni. Ha van ezzel kapcsolatban benned pozitív megérzés, vagy legalább gondolati szinten látod, hogy hasznos lenne, gyere el, még van pár hely! Izgatottan várom, én és Borsos Bence, hogy élőben is megismerhessünk! 

 

About Bíró Bence Péter

Pszichológus, coach, egyéni - és szervezeti tanácsadó. Az Eredmények című könyv szerzője, illetve a Business Burnout Biblia című könyv írója. A Fulfilled.hu tulajdonosa. A PPKE-n szerezte pszichológia alapdiplomáját, majd a az ELTE-n tanult tovább munka- és szervezetpszichológia mesterképzésen. Nagyvállalati tanácsadásokban a Corporate Values csapatával dolgozik együtt, illetve a KÜRT Akadémia rendszeres vendégírója.