Az árnyék fogalma Carl Gustav Jungtól ered, aki a 20. század egyik legjelentősebb pszichiátere volt. Jung Freud egyik legtehetségesebb tanítványa volt, és a világ számos tájára elutazott, és a törzsi kultúrák hiedelemvilágát megismerve alkotta meg személyiségelméletét – ami jelentősen eltért a freudi megközelítéstől.

Az árnyék hivatalos definíciója:

“Minden olyan személyes és kollektív pszichikus diszpozíció összessége, amelyet nem élünk meg, mivel összeegyeztethetetlen tudatosan választott életformánkkal –autonóm részszemélyiséggé szerveződik a tudattalanban.”

Az árnyék kompenzálóan viselkedik a tudat irányába, hatása így pozitív és negatív egyaránt lehet.

Itt van C. G. Jung 13 érdekes idézete az árnyékról – Molnár Dávid fordításában:

  1. Önmagunk árnyéka egy olyan erkölcsi problémát jelent, mely kihívást intéz az ego-személyiséghez, mivel jelentős erkölcsi erőfeszítés nélkül senki sem válhat tudatossá az árnyékával kapcsolatban. Hogy ezt elérje valaki, fel kell ismernie, hogy a személyiség sötétebb árnyalatai szintén jelen vannak és valósak. Ez a felismerés mindenféle önismeret nélkülözhetetlen feltétele.

    Carl Jung: Összesített művek 9/2: 14. oldal

     

  2. A nyugati teozófiára jellemző az, hogy a tudatos elmét feltölti ideális eszmékkel, míg az árnyékkal és a sötétséggel való konfrontációt kerüli. Azonban a fény elképzelése önmagában nem hoz megvilágosodást, ahhoz szükség van a sötétség tudatossá tételére is.

    Carl Jung: Összesített művek 13: Az alkimista elképzelésekről, 335. oldal

     

  3. A kollektív erők hatalma által előidézett karakterváltozás lenyűgöző. Ennek köszönhetően még egy szelíd és értelmes egyén is átváltoztatható egy fanatikussá vagy vadállattá. Mindig lehet a külső körülményeket hibáztatni, ám semmi sem tud felrobbanni az egyénben, ami nincs már eleve ott. Tulajdonképpen az állandó lakhelyünk egy vulkán mellett található, és jelenlegi tudásunk szerint nincs semmi, ami megvédhetne egy lehetséges kitöréstől, ami mindent elpusztítana a környéken. Feltétlenül jó dolog az értelmet és a józan észt hirdetni, de mi van, ha egy őrültek háza bentlakói alkotják a közönségedet, vagy egy kollektív őrülettől vezérelt tömegnek adsz elő? Igazából nincs sok különbség közöttük, hiszen az őrülteket és a csőcseléket is személytelen, ellenállhatatlan erők mozgatják.

    Carl Jung: Összesített művek 11: A nyugati és a keleti vallások lélektanáról, 25. oldal

  4. Sajnos kétség sem férhet hozzá, hogy összességében az egyén kevésbé annyira jó, mint amilyennek hiszi magát, vagy mint amilyen akar lenni. Mindenki cipeli a saját árnyékát, és minél kevésbé van tudatosan beazonosítva, annál sötétebb és sűrűbb lesz ez az árnyék. Ha egy alsóbbrendű érzésre leszünk figyelmesek, akkor mindig van esély arra, hogy javítsunk rajta. Ezenfelül, mivel ez az érzés folyamatosan kapcsolatban áll más érdekekkel is, ezért folyamatosan módosulni fog. Azonban ha ezt elnyomjuk magunkban és elszigeteljük a tudatosság szintjétől, sosem kerül megjavításra. Carl Jung: Összesített művek 11: A nyugati és a keleti vallások lélektanáról, 131. oldal
  5. Tudjuk, hogy legvadabb és legmegindítóbb drámákat nem a színházakban találjuk, hanem azok a hétköznapi emberek szívében zajlanak, akik különösebb figyelem nélkül tengetik mindennapjaikat. Akik véletlenül sem nyílnak meg a világ előtt a bennük tomboló konfliktusokkal kapcsolatban, kivéve ha már az idegösszeomlás kerülgeti őket. A laikus számára azt a legnehezebb megérteni, hogy a legtöbb esetben maguk a páciensek sincsenek tisztában a tudattalanjukban zajló háborúról. Ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy rengeteg olyan ember van, aki semmit sem tud magáról, akkor kevésbé fog meglepni minket az a felismerés, hogy vannak olyan emberek, akik még a tényleges konfliktusaikkal sincsenek tisztában. Carl Jung: Összesített művek 7: Az analitikus pszichológia, 425. oldal
  6. Ha elképzelsz valakit, aki van annyira bátor, hogy visszavonja összes projekcióját, akkor egy olyan egyént kapsz, aki tudatában van saját sűrű árnyékának. Egy ilyen ember új problémákat és konfliktusokat aggat magára. Önnön maga számára válik komoly problémává, mivel már nem mondhatja többé, hogy mások csinálnak ezt vagy azt, ők a rosszak, ő ellenük kell harcolni. Egy ilyen ember tudja, hogy akármi baj van a világban, az igazából saját magában dúl, és csupán azzal, ha megtanul bánni a saját árnyékával, máris tett valamit a világ jobbá tételéért. Neki sikerült megbirkózni napjaink óriási, megoldatlan társadalmi problémáinak legalább egy elenyésző részével.
    Carl Jung: Összesített művek 11: A nyugati és a keleti vallások lélektanáról, 140. oldal
  7. A szó legmélyebb értelmében, az árnyék nem más, mint egy láthatatlan farok, amit az ember még mindig húz saját maga után. Ha óvatosan eltávolítjuk, akkor ez lesz a rejtélyek gyógyító kígyója, amivel csak a majmok szórakoznak.
    Carl Jung: The Integration of the Personality (1939)
  8. Magunkkal cipeljük a múltunkat, a primitív és gyengébb ember a vágyait és érzelmeit, és csak hatalmas erőfeszítéssel tudjuk megszabadítani magunkat ettől a súlytól. Neurózis esetén egy jelentősen megerősödött árnyékkal kell megküzdenie az embernek. Ha egy ilyen ember szeretné meggyógyítani magát, akkor egy olyan utat kell találnia, ahol a tudatos személyisége és az árnyéka megélhetnek egymás mellett.
    Carl Jung: Összesített művek 11: A nyugati és a keleti vallások lélektanáról, 1. oldal
  9. Nem, a démonokat nem száműztük: ez továbbra is egy előttünk álló nehéz feladat. Most, hogy a történelem angyala magára hagyta a németeket, a démonok új áldozatot fognak keresni. És könnyen találnak is majd. Minden ember, aki elveszti az árnyékát, minden nép, mely beleesik az önigazság csapdájába, a prédájukká fog válni. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a győztes nemzetekben a kollektivizálás ugyanazon halálos tendenciája van jelen, mint a németeknél, így hát ők is ugyanolyan hirtelen válhatnak démoni erők áldozatává. Carl Jung: The Postwar Psychic Problems of the Germans (1945)
  10. Ha valakit szembesíteni akarsz önnön árnyékával, akkor mutasd meg neki a saját fényét. Amint valaki megtapasztalta párszor, hogy milyen érzés a két ellentét között állni, elkezdi megérteni, hogy mit is jelent az én. Bárki, aki meglátja a saját árnyékát és fényét, egyszerre két oldalról fogja látni magát, így pedig középre fog kerülni.
    Carl Jung: Összesített művek 10: Civilization in Transition, 782. oldal
  11. A magáról mit sem tudó ember vakon, ösztönös módon fog cselekedni. Ezen felül bele is esik egy olyan illuzórikus csapdába, amikor kívülről, a szomszédjára kivetítve látja meg azokat a dolgokat, amelyekről saját magában nincs tisztában. Carl Jung: Összesített művek 13: Az alkimista elképzelésekről, 335. oldal

Az idézetek forrása: http://jungcurrents.com/quotations-shadow

Tehát mit kezdjünk az árnyékkal? Ahogy megismered magad, és egyre jobban felismered a saját sötét oldalad, ezek elfogadása illetve észrevétele után tudsz elkezdeni dolgozni ezek jobbításán.

 

Ha tetszik a cikk, iratkozz fel e-mail listánkra a heti összefoglalókért és tréningajánlókért.

About Bíró Bence Péter

A Fulfilled.hu tulajdonosa. A Nincs Többé Jófiú c. könyv fordítója és kiadója. Előadott 2 Superbrands-díjas cég vezetőségének, Svájcban, és számos magyar konferencián és rendezvényen (Fénykonferencia, Pozitív Gondolkodók Napja, Everness fesztivál, stb.). Los Angelesben tanult Dr. Robert Glovertől, és jelenleg a PPKE pszichológia szakos hallgatója Budapesten.