Bevezető

Folyton csalódsz a kapcsolataidban? Sokkal kevesebbet kapsz, mint amennyit érdemelnél, pedig nagyon jó ember vagy? Ha megengeded, hogy megmutassam neked, hogy hol lehet a hiba, és vállalod annak a kockázatát, hogy esetleg a feje tetejére áll a világod, nagyon érdekes dolgokra fogsz rájönni magaddal kapcsolatban.

 

Pszichológiában jártas ember módjára, vezessük vissza az egészet a gyermekkorra és a tudatalattira. Mi történhetett?

 

Gyerekkor

Tudattalan vezérlő hitrendszerek

Gyermekként amikor még semmit nem tudtál a világról, mindent a szüleidtől próbáltál megtanulni, akik a legjobbat igyekeznek adni neked, amire csak képesek voltak.

Kényes téma, de egy pszichós szaktársam egyszer azt mondta a villamoson: „Rájöttem, hogy akármit is csinálok majd anyaként, mindenképp lesz valamilyen pszichológiai nehézsége a gyerekemnek utána. És majd mindenért engem fog okolni.”

Ezzel egybevág Anna Freud kísérlete, aki pszichoanalitikus neveléssel igyekezett a gyerekeknek segíteni, hogy egészséges, szorongásoktól független felnőttek legyenek, és azt tapasztalták, hogy ez lehetetlen küldetés.

Az enneagram karakter tipológia pontosan erre épül: adott sérülésű egyének milyen típusú gondolkodásmóddal, értékrenddel, célokkal, vonzalmakkal és averziókkal rendelkeznek. Az összes emberfajtát így 9 típusra bontották fel.

 

Mi a szülő célja sok esetben? Az, hogy a gyereke jó ember legyen, jó hatással legyen a világra, feleljen meg neki és tudja kontrollálni. Ezt pedig azzal próbálja megtenni, hogy bizonyos viselkedésekért megjutalmazza, megszeretgeti, elismeri, büszke rá, másokért pedig nem, megbünteti, leszidja és így tovább.

A gyereknek a teljes világot a családja jelenti először. Ez pedig a későbbi viselkedése és kapcsolatai mintáját is képezi. Részben ez “vezérli”  – hogyan viselkedjen, mi az, ami ismerős korábbról és ezért vonzó (biztonságot nyújtó) és így tovább.

 

A gyerek egy idő után megtanulja, hogy akkor jár a legjobban, ha azt teszi, amit a szülei mondanak neki: jól viselkedik. Ha jól viselkedik, akkor békén hagyják, és kielégítik a szükségleteit.

Mivel a teljes létezésről és világról a gyereknek szinte semmi tudása nincs, ezért általánosítja, amit tapasztal, és ez lesz a világképe:

„Ha jól viselkedem, akkor egy sima és problémamentes életem lesz.”

 

***

Ez egy úgynevezett kompenzáló hiedelem (másnéven DAS).  Emögött a kompenzáció mögött sok ok lehet. Például a hit, hogy “én nem vagyok jó”, vagy “a világ rossz és igazságtalan”, stb. Sok más kompenzáló hiedelem is létezik. Ilyen például az, hogy “akkor rosszfiú leszek, és elveszem, amit akarok”. Vagy ilyen, az, hogy “távolságot tartok az emberektől”, ami intimitáskerüléshez vezet, és a személy nem ismerkedik, vagy a kapcsolataiban tart távolságot.

(a szupervizor megjegyzése)

***

 

Ha keményen dolgozom, és azt csinálom, amit elvárnak tőlem, akkor megkapom, amit akarok, és aki fontos nekem, szeretni fog. Ez valahol tudatalatti vezérlőelvként megmarad felnőttkorban is. Tehát ezek alapján cselekszünk, döntünk és befolyásolja, hogy mit tartunk helyesnek, helytelennek, rossznak és jónak. Majd ha a felnőtt kapcsolatainkban nem érezzük azt, hogy megkapjuk, amit akarunk, azt gondoljuk: ez biztosan azért van, mert nem vagyok elég jó ember, nem sikerült kitalálnom és teljesítenem, hogy mivel tudnék megfelelni az elvárásainak.

Vagy ha a világ nem úgy viselkedik, ahogy elvárja, akkor a tudatalatti hiedelmére támaszkodik: mindez azért van, mert nem vagyok elég jó ember, vagy a világ rossz, vagy ezt érdemlem.

Azokat az embereket, akik ezzel a hiedelemmel élik életüket, nevezzük most Jófiúnak.

Ezt viszont most itt ne pejoratívan értelmezzük. Ne úgy tekintsünk rá, mint hogy ez jó vagy épp rossz, mert eltévesztenénk a lényeget. A tényeket figyeld, és kérlek, ha teheted, ne ítélkezz.

Akkor mi a probléma ezzel?

Ha magadra ismertél, és úgy érzed, hogy nem vagy szeretve egy kapcsolatban… Az nem biztos, hogy azért van, mert nem tudod jól játszani ezt az elképzelt szerepet. Hanem lehet, hogy azért, mert nem mered megengedni, és kifejezni azt, ami valóban benned van. Így megengedve magadnak, hogy önmagadért szeressenek, nem pedig a szerepért.

Másrészről pedig a világban történnek váratlan, kiszámíthatatlan dolgok. Akármilyen keményen is próbáljuk kontrollálni a viselkedésünket, nem tudunk mindent befolyásolni.

 Tehát nem teljesen igaz az a mondás, hogy “bármit elérhetsz az életben”, és itt ennek már jelentősége van.

A spiritualitás mit ad ehhez?

Manapság rengeteg ezoterikus körben lehet hallani, hogy a teljes világ a te kivetülésed, és bármi rossz történik is a világban, az azért van, mert benned van a gonoszság.

vagy

A karma törvénye működik, tehát ha rossz dolog történt, az azért van, mert rosszat tettél, és azt érdemled.

Viszont van olyan spirituális tanító is, aki ezt teljesen másként látja.

 

jép

 

Tehát! A gondolkodásmód így működik:

Ha elég [xy] lennél, nem lennének problémáid

 

Helyettesítsd be [xy]-t:

  • Tudatos
  • Magabiztos
  • Elfogadó
  • Odaadó
  • Kitartó
  • Kompetens
  • Okos
  • Vonzó
  • Racionális
  • Őszinte
  • Szeretetteljes
  • Jófiú
  • Nemjófiú

 

A Jófiú viselkedés néha együtt jár a nárcisztikus felhatalmazottság érzésével: jó ember vagyok, ezért JÁR nekem [z].

 

[z]:

  • Megbecsülés
  • Magas fizetés
  • Egészség
  • Biztos, pozitív jövő
  • Elég hatalom
  • Biztonság
  • Siker
  • Státusz és megbecsülés
  • Jó életesemények
  • Minden ember elfogadása és szeretete
  • Szép hely, ahol lakhatok
  • Tökéletes kapcsolat
  • Jó barátok, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, sőt, sokszor csodálnak
  • Boldogság
  • Mindenttudás (ami a problémáim megoldásához szükséges)

 

Mi a gond ezzel?

A gond ezzel az, hogy ez önmagában nem igaz. Rengeteg ember dolgozik nagyon keményen és panaszkodik, hogy nincs elég pénze, mégsem a kemény munka váltja ki a nagyobb bevételt, hanem számos más készség, amit üzleti képzéseken, könyvekben, coachingokon meg lehet tanulni. Másrészről, ahogy Tai Lopez, vagy Mark Manson is beszél róla: Ha azt gondolod, hogy jár neked, nem leszel eltökélt megfizetni az árát.

Rengeteg férfi igyekszik nagyon izmos/szeretetteljes/magabiztos lenni, hogy legyen szexuális kapcsolata, de mégsem ez hozza az eredményt, hanem az, ha kezdeményez.

Rengeteg ember játssza a mártír szerepet, gondolván, hogy majd az, aki rosszul bánik vele, abba hagyja az erőszakosságot, és önmagára ébred, de sokszor ez nem teljesül. A probléma tehát, hogy nem azt csináljuk, ami valóban működne. Ehelyett inkább elvárjuk, hogy a világ igazodjon ahhoz, ahogy szerintünk működnie kellene.

 


 

 

A barátzóna
550x-Friendzone

A Jófiúk hajlamosak rá, hogy amikor egy számukra vonzó személlyel találkoznak, ne kezdeményezzenek nyíltan. Inkább megvárják azt a „zöld lámpát”, amikor már biztosan nem fogják őket elutasítani. Sokszor ez a jelzés egyáltalán nem jön el, és a valódi szándékaik kimutatásának hiánya miatt, nagyszerű lelki kapcsolódás talán lesz, de nem egy nemi kapcsolat, amire talán mindketten vágytak az elején. A férfi titkon teljesen szerelmes a nőbe, akinek viszont egyértelmű, hogy a férfi csak barátja. A férfi ezért belül őrlődik, és felemészti, és néha passzív-agresszív jelekkel vagy épp bűntudatkeltéssel próbálja sérült önbecsülését visszaállítani, ami a nő számára is nehézzé teheti a helyzetet. Talán a nő türelmes egy darabig, de egy idő után jön egy olyan férfi, aki nem idealizálja annyira a nőt, és bátran kezdeményez szexuálisan, és sikert ér el nála. A Jófiúnak pedig ez olyan érzés, mintha hátba szúrták volna, ilyenkor dühössé válik. Hisz annyi mindent megtett, hogy szépen lassan felépítse a kapcsolatot, tisztelte, jól bánt vele, a nő pedig tudja racionálisan, hogy jó választás lenne a férfi (férjnek esetleg), de a szeretőjének biztosan mást választana: valakit, aki felvállalja a kockázatot, és aki van olyan nyílt és domináns, hogy beledőlhet a női szerepbe (és nem neki kell vezetni).

 

Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

 

A halál, mint motiváció [vigyázz, ezó]

A spirituális prakszisomban többször szembetaláltam magam a halál témakörével. Sokszor azt tapasztaltam, hogy az adott identitásom halálával tudtam csak továbbfejlődni, ami igencsak ijesztő és fájdalmas. Az egyik ilyen halálélményben realizáltam: a jelenlegi identitásom sokban arra épül, hogy milyen szerepet akarok eljátszani a szüleimnek: a jófiút. Hisz ha azok a szabályok alapján élek, amit ők elvárnak tőlem, biztonságos életem lesz, és ha nem azt kapom, amit szeretnék, őket hibáztathatom érte.

A valóság viszont az, hogy senki nem tudja, hogy mit csinál, csak az adott tudatszintjén próbál jól elevickélni. Ezt a halálélményt sem ők idézték elő, ahogy az életem kaotikus eseményeihez és rossz élményeihez sincs közük, tehát senkit nem hibáztathatok az életeseményeimért. Ahogy a döntéseimért vagy az általam elfogadott szabályok miatt sem. Hisz a szabályok és a szerepek nem védenek meg a legrosszabb dologtól, ami történhet (a halálról van szó). Így az egyetlen helyes reakció másokhoz az elfogadás és tisztelet, ahogy önmagamhoz is, és a saját értékrendem felállítása és ezek alapján a  saját döntéseim első helyre tétele, hisz a megfelelés szintén nem véd meg attól, amitől valójában a legjobban félek.

Megoldások

 

Inkongruencia helyett öngondoskodás

A Maximális Önbecsülés online programban megosztottam egy elméletem, amely szerint, amikor nem viselkedünk önmagunkhoz kongruensen, akkor nagyobb a szükségünk arra, hogy mások elfogadjanak. Hisz ha kevésbé fogadom el magam (és amikor egy szerepet játszok, olyankor pontosan ezt teszem), akkor még inkább szükségem lesz mások elfogadására, amitől még inkább ki akarom találni, hogy mi az, amitől szeretni fognak, ez pedig egy végeláthatatlan folyamattá válik.

 A tippem: A kötelességek és „kell” feladatok mellett megfigyelheted, hogy milyen preferenciáid vannak. Mit szeretsz, mit kevésbé. Próbáld meg, hogy mi történik, ha nem azt teszed, amit „kell”.

Egy tudományos megoldás: a kognitív modell

mental-health-2313428_1920

 

A kognitív pszichológia egy nagyon hasznos szemlélettel segít ezekben. A jó hír, hogy tudományosan igazoltan segít rengeteg lelki probléma megoldásában. A rendszer igencsak komplex, de itt egy kis ízelítő belőle.

 

A módszer lényege, hogy a negatív automatikus gondolatainkat felismerjük, és megvizsgáljuk:

  1. Mit érzek most? (általában negatív érzéseknél hasznos)
  2. Milyen helyzetben vagyok? (hol, mikor, mit csinálok)
  3. Mi futott át a fejemen, ami kiváltotta ezt az érzést? (ez általában egy negatív automatikus gondolat)
  4. Mi az, ami alátámasztja, hogy ez a gondolat igaz? (itt sokszor elindulhat egy fraktálszerű folyamat -> és ezt mi támasztja alá? -> és ezt mi támasztja alá?)
  5. Mi az, ami alátámasztja, hogy ez nem biztos, hogy igaz?
  6. Mi az, ami egy reális gondolat lehetne ehelyett?

 

Például:

  1. Szégyenérzet, önbizalomhiány, alsóbbrendűséget érzek
  2. Kint várakozok a kapuban a randi előtt, és a lány tizenkét perce késik, és nem írt még vissza egyik üzenetemre sem (Fontos, hogy a tényeket nézzük! Az, hogy pl. “cserbenhagyott”, az nem tény, hanem egy értékelés. A tény, hogy most épp nincs ott.)
  3. Nem vagyok elég jó pasi, és csak meg akart szivatni, hogy randizik velem, mert gáz vagyok.
  4. Egyszer ötödikes koromban egy vonzó lány meggyőzött, hogy jöjjek össze vele, majd pár percre rá kiderült, hogy csak poénból csinálta. Viszont ez elég ritka, és akárkinek elmeséltem, teljesen megrökönyödött rajta, ami szintén igazolja, hogy ez nem egy megszokott dolog.
  5. Azóta nem találkoztam olyan lánnyal, aki ilyet csinált volna velem, illetve akinek beszéltem róla, mindenki meg volt rökönyödve, hogy ez nem volt szép annó a lány részéről.
  6. Lehetséges, hogy lemerült a telefonja, vagy dugóba került, vagy elfelejtette, vagy eltévedt. Ezt akkor tudom meg, ha elértem és megkérdeztem tőle, hogy mi történt.

 

Így ha valamilyen esemény, vagy más ember viselkedése szégyent, önbizalomhiányt, bűntudatot, vagy más negatív érzést vált ki belőlünk, megvizsgáljuk, hogy az érzést kiváltó gondolat valóban olyan biztos, hogy igaz-e, majd keresünk egy reális gondolatot. Ehhez hatalmas segítség szakember.

Mindenképp hosszútávú munkáról beszélünk. Gyakran élethosszig tartó önismereti feladatokról. Ezt nem onnan tudom, hogy 22 évesen általános nagy gondolatokat gyártanék a világról. A téma legnevesebb szakértője, Dr. Robert Glover mondta egy hivatalos konferencián nekünk Los Angelesben, aki már rég múlt 60, ma is küzd ennek egyes részeivel, pedig többtíz éve dolgozik magán, és segít másoknak is. Ha belegondolsz, ez akár felszabadító is lehet. Fellélegezhetsz, hogy nem veled van a baj, ha nem sikerül egy egynapos önbizalomtréningen egy életre legyőznöd ezeket, ahogy a marketing azt megígéri. Ahogy Dr. Glover is mondta: “it’s all practice” avagy az egész gyakorlás kérdése.

 

Összegzés:

Gyerekkorban egyeseknél kialakul ez a működésképtelen tudattalan „térkép” az élethez: “ha én elég jó vagyok, ki tudom találni mások elvárásait és teljesítem őket, mások jól bánnak velem és egy jó és problémamentes életem lesz”. Ez biztonságérzetet ad, hisz ad egy képet, hogy “ki vagyok és hogyan működik a világ”. Ez problémákat szül: alacsony önértékelés, (vagy hamis, látszatmagabiztosság kompenzálásként, mint sok önjelölt gurunál – a szupervizor), kudarccal teli kapcsolatok, középszerű karrier, belső érzelmi szenvedés olyan dolgok miatt, amik nem valósak.

Ha ebből ki akarsz lépni, ahhoz időre van szükség, illetve szakértő segítségre. Amivel számolhatsz, hogy rengetegszer visszacsúszol a kiindulópontra, szembetalálkozol a benned lévő elnyomott, sötét dolgokkal és a múltadból adódó traumatikus emlékekkel, hatalmas bizonytalansággal és a jelenlegi világképed elvesztésével, és lehet, hogy még a távoli jövőben is teljesen meghatározza a Jófiú modell a viselkedésed. Cserébe tudatában leszel az árnyékod akkora részének, amiről az emberek nagy részének fogalma sincs. Lesznek bevált lépéseid, rengeteget tanulhatsz, és sokszor sikerül meghaladnod azt, ami eddig tudattalan fogságba zárt.

 

A legfontosabb általunk ismert eszközök ezek kezeléséhez

20180200_10203378615901566_1611227088_o
Ha az önbizalom, önismeret, emberi kapcsolatok érdekelnek:

Olvasd el Dr. Robert Glover – Nincs Többé Jófiú című e-könyvét. Ez kötelezőolvasmány. 🙂

Ha az önmegvalósítás érdekel:

Olvasd el az Eredmények c. könyvet (ezt ingyenesen házhozvisszük neked)

Ha pszichológust szeretnél magad mellé, aki profi a kognitív modellben is:

 

Írj egy e-mailt a csaba@fulfilled.hu-ra, és Zsedényi Csaba személyesen fog válaszolni neked.

 

A cikk írója: Biró Bence Péter (BBP)
Szupervizor: Zsedényi Csaba

About Bíró Bence Péter

Az Eredmények című könyv szerzője, a Fulfilled.hu tulajdonosa. A Nincs Többé Jófiú c. könyv fordítója és kiadója. Előadott 2 Superbrands-díjas cég vezetőségének, Svájcban, és számos magyar konferencián és rendezvényen (Fénykonferencia, Pozitív Gondolkodók Napja, Everness fesztivál, stb.). Los Angelesben tanult Dr. Robert Glovertől, és jelenleg a PPKE pszichológia szakos hallgatója Budapesten.