Ismét eltelt egy év, ideje visszatekinteni, levonni a tanulságokat. Úgy gondoltam, hasznos lehet számodra is, ha megörökítem egy blogcikk formájában mindezt, mert jó pár olyan kulcsfontosságú gondolatot ismertem fel, melyek lerövidíthetik előtted az utat.

Az elmúlt évem nagyrészt önmagam képzéséről szólt. Nagy hangsúlyt fordítottam arra, hogy a lehető legjobbaktól, a lehető legjobb információt, tudásanyagot begyűjtsem és elsajátítsam. Becslésem szerint nagyjából nettó 1500 órát fordítottam önképzésre, különböző témák tanulmányozására. 2015-ben elolvastam 38 könyvet, meghallgattam több mint 200 óra hanganyagot, és 46 nap élő tréningen vettem részt (egy-, két-, három- és négynaposak).

Mégis volt egy pont, amikor elgondolkoztam, vajon mi értelme ennek az egésznek?

Mivel figyelmem nagy részét a tanulásra fordítottam, ezért ebből a szempontból vizsgálom meg ebben a bejegyzésben az év legfontosabb tanulságait.

Biztosan hallottad már te is annak szerepét, hogy mennyire fontos, hogy képezzük magunkat, olvassunk, tanuljunk a legjobbaktól különböző tréningeken, hallgassunk audiokönyveket és hanganyagokat. Nem vitatom, hogy ennek mekkora jelentősége van. Nem vitatom, hiszen az elmúlt néhány év során javarészt ezeknek köszönhettem, hogy most ott tartok, ahol. Butaság lenne részemről azt mondani, hogy ne csináld, mert hülyeség – hiszen működik. Fantasztikus hatása van az életünkre.

Most mégis megkérdőjelezem ennek igazságát.

Az elmúlt évem arról szólt, hogy egyik tréningről mentem a másikra, egyik könyv után olvastam a következőt. Havonta átlagosan 4-5 napnyi tréningen vettem részt. Ezek között voltak egynaposak, kétnaposak, három- és négynaposak is. A legjobbaktól tanultam személyesen: Tony Robbins, Szabó Péter, Brian Tracy, Fenyő Iván, hogy csak a legismertebbeket említsem. Közel másfél millió forint értékű mindaz a szeminárium, előadás, melyeken lehetőségem volt ott lenni.

Mondanom sem kell talán, hogy rendkívül nagy tudásra tettem szert, melyből a számomra éppen releváns és aktuális tudást beépítettem a mindennapjaimba, hiszen csak a gyakorlatban nyilvánul meg igazán a hasznuk mind a könyveknek, mind a szemináriumoknak, mind pedig a hanganyagoknak. Bár figyelmem főként a tanuláson volt, hihetetlen eredményeket értem el megszerzett ismereteimnek köszönhetően, és óriási fejlődésen mentem keresztül mind mentális, érzelmileg és spirituálisan is.

DE! Van itt valami, ami elkerülte figyelmemet a sok információ kutatása közben…

A helyzet az, hogy annyira kerestem „a kulcsot”, minden témában azt az egy kulcsfontosságú tippet, technikát, gondolkodásmódot, hogy közben elfelejtettem azzal foglalkozni, hogy ki is vagyok valójában.

Mérhetetlen tiszteletem minden mentorom, tanítóm, vezetőm felé, de mégis, őszintén, ők honnan a francból tudnák, hogy mi a legjobb nekem? Pontosabban fogalmazva, hogyan várhatnám el a legnagyobb mesterektől is, hogy megmondják, hogy mi a legjobb a számomra?

Természetesen ők ezt nem is akarják megmondani, hanem egyfajta útmutatást nyújtanak, egy lehetséges utat villantanak fel előttünk, mely az útkeresésben hasznunkra válhat. Szerintem rajtam kívül sokan estünk már abba a hibába, hogy azt várjuk – akár tudattalanul is –, majd valaki megmondja számunkra, felvillantja előttünk „a” megoldást. Véleményem szerint az emberek nagy része ezért jár ilyen tréningekre, olvas ilyen témájú könyveket.

Túlságosan mélyen hiszünk abban, hogy létezik egyetlen kulcs az élet összes problémájára. Ezt keressük folyton mindenben, és csalódottak vagyunk, hogy nem találjuk sehol. Már-már azt gondoljuk, megtaláltuk, ám sajnos mindig rájövünk, hogy az sem az volt.

Nem létezik egyetlen olyan formula, amit mindenre ráhúzhatsz, és helyreáll a rend az egész életedben.

Azaz létezik, de nem úgy, ahogy azt eddig elképzelted. Nem olyasvalami ez, ami elhangzik egy tréningen, te szorgosan lejegyzeteled, vagy elolvasod és aláhúzod egy könyvben, és másnaptól már működni is fog minden az elképzeléseid szerint. Ez nem adható át csak így. Az oda vezető út igen, de maga a „formula” nem.

Azért nem, mert ahány ember, annyi féle ilyen „formula” van. Ugyanis a kulcs Te magad vagy. Mindenhez.

Hű, most meglepődtél? Mintha olyan dolgot írtam volna, amit még nem hallottál ezerszer. Talán most azt gondolod, hogy egy újabb olyan cikket olvasol, aminek semmi értelme, és nem ad semmi használható, gyakorlatias tudást… csak egy újabb közhely, hogy „te vagy a kulcs mindenhez”.

Igazad van. Nincs igazad. Attól függ, honnan nézzük.

Ássunk mélyebbre.

Mit gondolsz, ez az állandó keresés vajon meg fogja adni a választ a kérdéseidre? Egy bizonyos szinten természetesen igen. Adni fog egy bizonyos választ. De sosem „a” választ. Sosem azt a választ, amire igazán vágysz.

Ha állandóan kívülre, külső dolgokra figyelsz (amit teszünk a sok olvasással, tréningre járással, stb.), vajon honnan fogod tudni, hogy valójában mit akarsz? Honnan fogod tudni, hogy valójában ki vagy? Ha mindig mástól várod a választ, és el is fogadod azt, egy idő után teljes mértékben a magadra aggatott válaszok sorozatává válsz, elveszíted valódi önmagadat.

Tapasztalatból mondom – hiszen átéltem ezt az elmúlt évben, amíg eljutottam eddig a felismerésig -, hogy mélyen belül frusztrálttá válsz, ha állandóan kívülre figyelsz. Legtöbbször nem is vesszük ezt észre, mert annak illúziójában vagyunk, hogy mennyire szuper, hogy egyre jobban elmélyedünk az „önismeretben”, de valójában tudjuk, hogy ez nem erről szól. Az önismeret nem ezerkilencszázhatvan féle technika elsajátításából áll.

Abszolút hasznos ezeknek az elsajátítása, sőt, biztatok mindenkit arra, hogy képezzük magunkat ilyen téren, de ne csapjuk be azzal magunkat, hogy ezáltal megismerjük valódi önmagunkat. Önmagunk valódisága mindig is itt van a jelen pillanatban velünk, csak nem merjük meglátni, és inkább menekülünk mindenféle külső technika irányába, melyekről mélyen belül érezzük, hogy nem adják kezünkbe a kulcsot. De azért csak megyünk, keressük, és egyik könyv jön a másik után, egyik tréning a másik után… egyre lelkesebben keressük a kulcsot, végül egyre frusztráltabbak leszünk, és elveszítjük az élet valódi értelmét, a pillanat élvezetét.

Amíg azt érezzük, hogy egy újabb _______ (helyettesítsd be: tréning, könyv, szerelem, stb.) kell a számunkra ideális élet eléréséhez, addig az nem lesz a miénk.

Nyilván kaphatsz olyan „egymillió dolláros mondatot”, mely hatalmas löketet ad a következő időszakra, de utána ismét a keresés fázisában leszel, és sosem fogod azt érezni, hogy „megérkeztem”. Pedig mélyen belül erre vágyunk… hogy találjunk egy olyan biztos helyet magunkban, ahonnan az élet csodaszép, és bármi lehetségessé válik.

A jó hír az, hogy mindenki rendelkezik egy ilyen hellyel. Éppen onnan nézel most a képernyőre. Saját magadon belül találod. Te magad vagy az.

Fontos, hogy képezzük magunkat, de mellette elengedhetetlen, hogy magunkra figyeljünk, befelé. Iránymutatásnak használjuk a külső helyről belénk érkező tudást, de ne szippantson magába! Ne engedjük, hogy mások (emberek, könyvek, stb.) határozzanak meg minket, a gondolatainkat. Annyira jól neveltté váltunk, hogy már nem is akarunk lényegében a dolgok mögé látni.

Biztos emlékszel, hogy kisgyerekként mennyit kérdezted azt, hogy „miért?”. Aztán legtöbbünknek megmondták, hogy „ne kérdezd folyton azt, hogy miért”. És szépen lassan felhagytunk a kérdezéssel, és azonnal elfogadtuk a válaszokat, amiket elénk tettek. A gyerekeknek még kérdéseik vannak, a felnőtteknek pedig már mindenre válaszaik.

A sok külső forrás, akár a tanulás is, elnyomja a saját belső hangodat. Figyelj magadra befelé. Az, hogy mi a legjobb számodra, azt csak te tudod. Pont.

Ez azt jelenti, ne járjunk tréningre vagy ne olvassunk, esetleg ne hallgassunk mentorunk szavára? Nem. Csak válogasd meg őket, tényleg csak a legjobbakra menj el, a legjobbakat olvasd, a legjobbaktól tanulj. Miközben ott ülsz egy tréningen, vagy olvasol, vagy egy általad nagyra becsült személytől tanulsz, közben magadra is figyelj. Milyen érzést vált ki, mit élsz át közben, van-e benned ellenérzés a hallottakkal kapcsolatban, vajon mitől lehet ez, stb…

Ne azért menj el egy tréningre vagy olvass könyvet, mert ott majd megkapod a kulcsot. A kulcs mindig te magad vagy. „Egy könyv is az olvasójától válik naggyá.” Vagy ahogy Szabó Péter is kifejtette a vele készült interjúban, hogy ő például olvasás közben figyeli saját magát, hogy milyen érzések, gondolatok jelennek meg benne az olvasottak hatására.

Mit jelent az, hogy befelé figyelünk?

A befelé figyelés: meditáció.

Nagyon sokáig azt hittem, hogy rendszeresen meditálok, közben valójában teljesen mást csináltam. Éveken keresztül rendszeresen hallgattam különböző relaxációs hanganyagokat vagy egy kellemes zene mellett csukott szemmel vizualizáltam. Ezeknek a technikáknak is van hasznuk, de amiről most írok, az egészen másról szól.

A meditáció valójában teljes csendben történik, mindenféle segédeszköz nélkül. Mindössze annyiból áll, hogy leülsz egyenes háttal, becsukod a szemed, és csak figyelsz. Nem állsz meg egy gondolaton sem, nem címkézed fel őket, egyszerűen hagyod, hogy szépen lassan – gyakorlással – a csend megjelenjen benned. Mert ott van, csak a kavargó gondolatok miatt nem „hallod”. Csendben figyelsz. Megfigyeled az érzéseidet: őket sem címkézed fel, nem adsz nekik jelentést, egyszerűen csak hagyod, hogy legyenek. Minél többet figyelsz így befelé, egyre inkább elkezded megtapasztalni azt az állapotot, amikor te magad a végtelen figyelem vagy.

Hihetetlen hatása van. Az elmúlt hónapokban rendszeresen, naponta többször is 5-10-20-30 percig végeztem, és fantasztikus tapasztalatot eredményez. Végre elkezdtem megtapasztalni azt a helyet, melyről az előbb már szó volt, ahol igazán biztonságban vagyok, és ahol egyszerűen minden a helyére kerül.

Ezzel felnyithatjuk a mélyen leledző intuíciónkat, belső erőnket. Ugyanis az intuíció nem egy képesség, hanem egy állapot. Egyre inkább elkezdünk hallgatni saját magunkra. “Ha jobbá teszed a jelent, akkor az is jó lesz, ami utána következik.”

“Lépj túl az elméden oda, ahol a csend uralkodik… ahol nincs bizonytalanság, ahol a biztonság kérdése fel sem merül! Ebben a csendben minden biztonságos.” /Osho/

Mindig egy abszolút racionális embernek gondoltam magam, szinte azt hittem, nincsenek is érzelmeim, viszont mostanra ez teljesen megváltozott – egyre mélyebben kezdek megélni minden egyes pillanatot, egyre gyakrabban olyan mérhetetlen hála jár át, hogy kicsordul a könnyem, egyre erősebb az intuícióm, melyet korábban még csak hallomásból sem ismertem.

“Amikor csendben vagy, egyszerűen feldereng előtted.” /Edison/

Nagyon biztatlak arra, hogy kezdj el ilyen módon befelé figyelni. Ha te is olyan vagy, mint én, és fontos számodra a racionalitás és a „hogyan”, akkor javaslom, hogy nézd meg, mit mond a meditációról Diószegi Ádám, akitől én e téren az egyik legtöbbet tanultam, illetve olvasd el David Hawkins: Az elengedés című nagyszerű könyvét.

Összefoglalás

Nagyon fontos, hogy képezzük magunkat, de ne hagyjuk, hogy ez határozza meg lényünket, hiszen így igen messze kerülhetünk valódi önmagunktól. Tanuljunk, képezzük magunkat, de mindeközben töltsünk időt azzal is, hogy csendben vagyunk.

“A csend a kérdés. A csend a válasz. A csend a végső igazság. A csendben találkozunk a létezéssel.” /Osho/

Talán már túl hosszúra is nyúlt ez a bejegyzés. Egy mondatban összefoglalva az elmúlt évem tanulságát, ezt mondanám:

Legalább annyit figyelj befelé, mint amennyit kifelé!

 

Az elmúlt évben mely könyvek, tanítók voltak rám nagy hatással:

  • Tony Robbins: volt szerencsém év elején egy négy napos szemináriumán részt venni, ahol elindultam az érzelmi szabadság felé vezető úton, és rengeteget tanultam az érzelmeim kezeléséről
  • David Hawkins: Az elengedés – Az önátadás útja: ősszel kaptam Bedő Tamás barátomtól ezt a könyvet, amit ezúton is köszönök neki, „véletlenül” pont akkor jött, amikor igazán aktuális volt; egy olyan újszerű nézőpontot hozott be az életembe, mely nagyban hozzájárult, hogy mostanra sokkal kiteljesedettebbé váltam
  • Szabó Péter: az általa tartott szemináriumok valóban a legjobbak közé tartoznak, és amióta megtisztelő módon egyre több időt van szerencsém személyesen vele tölteni, igazán inspirálóan hat rám az a gondolat, melyet az ő életén látok leginkább manifesztálódni, hogy „amilyen belül, olyan kívül”
  • Enneagram: egy olyan személyiségtipológiai rendszer, mely alapjaiban formálta át, hogyan közelítek embertársaim és önmagam felé; megértettem, miért ott tartok a fejlődésemben, ahol, és hogy számomra mi lehet az az út, melyen haladva igazán kiemelkedővé válhatok; itthon ebben Nagyernyei Gyula és Nagy Gabriella barátaim a mesterek
  • Anita Moorjani: Meghaltam, hogy önmagamra találjak
  • Brendon Burchard: Töltődj fel!

 

 

Számos nagyszerű könyvet felsorolhatnék még. A következő hetekben tervezek indítani egy olyan videoblog sorozatot, melyben az általam olvasott legjobb könyvekhez készítek egy-egy rövid ajánlót, összefoglalót, melyből te is kedvet kaphatsz az elolvasásukra, illetve az általam leszűrt legfontosabb kulcsgondolatokat magaddal viheted belőlük.

Ha tetszett a cikk, és szerinted hasznos lehet másoknak is, nyomj a megosztásra, hogy minél többekhez eljuthasson!

Szeretettel,
BorsosB

 

 

About Borsos Bence

A Fulfilled.hu társalapítója, de már nem aktív tagja. Előadásaival és írásaival több ezer ember életére gyakorol pozitív hatást. Meghívott előadó volt már az ország legnagyobb rendezvényein (Pozitív Gondolkodók Napja, Everness Fesztivál, Önfejlesztők Napja), Svájcban, Angliában és Németországban is tartott már előadást és tréninget, valamint az M2 Petőfi TV-n is találkozhattál vele. Az előadásokon kívül másik szenvedélyének, a könyveknek él: a Guruló Egyetem könyvkiadót vezeti Szabó Péterrel együttműködve.
www.borsosbence.hu